Tegnap este, miután a 14 gyerekből csak a megszokott kettő maradt a házban és ők is az ágyikójukban békésen szuszogva aludtak, na akkor kezdtem érezni, hogy mennyire elfáradtam. Öröm volt látni a fiamat és a barátait, ahogy vidáman játszottak egész délután, fociztak, tollasoztak, bicikliztek, legóztak, rajzoltak, kinek mihez volt kedve éppen. Látszott, hogy jól érzik magukat, este fél 8-kor még senki sem akart hazamenni... De minden mulatságnak vége szakad egyszer, így lassan a mi házunk is elcsendesedett. És ezt a csendet nagyon is tudtam értékelni tegnap este. Nem olvastam, nem néztem tévét, nem kézimunkáztam... nem csináltam semmit, csak ültem a nappaliban, éreztem, hogy leengedek én is. Élveztem a csendet, a félhomályt, az orgonacsokor édes illatát... Úgy érzem, jól sikerült a gyerekbuli, de azért örülök, hogy mindenkinek csak egy szülinapja van egy évben ;)
Csak dicsérni tudom ezt a bejegyzést...
VálaszTörlésCsodálatos nyugalom... :)
VálaszTörlésCsodálatosak ezek e képek!(Fények)Még mielőtt elovastam volna a bjegyzést,és csak a képeket néztem nekem is egyből az jutott eszembe,hogy milyen jó lehet ebben a szobában most összekucorodni.Olyan megnyugtató meleget sugároz.
VálaszTörlésMás okból, de nálunk is nagy volt a jövés-menés tegnap. Teljesen átérzem:)))
VálaszTörlésA nagyfiúnak utólag is boldogságos szülinapot!
Tényleg nagyon megnyugodtam, amikor a vendég gyerekeket épségben tudtam "visszaszolgáltatni" a szüleiknek... Izgulós anyuka vagyok, és most nem csak a sajátjaimra kellett vigyáznom. Amíg itt volt ez a rengeteg gyerkőc, csicseregtek, nyüzsögtek, zajongtak, szaladgáltak, addig nem éreztem fáradtságot, de ahogy kiürült a ház, besötétedett és minden elcsendesült, akkor szakadt rám a kimerültség és akkor nyugodtam meg igazán, hogy minden rendben ment.
VálaszTörlésTegnap a nagyszülők jöttek köszönteni, de ők már jóval kevesebb felfordulást okoztak, mint egy kisebb osztálylétszámú gyerekcsapat :) Azért még egy kicsit kókadt vagyok...