2019. január 26., szombat

Horgolt hatszögek

Egy takaró születése 3.















































Összehorgolódtak a hatszögek, ideje kiegyenesíteni a takaró szélét. Ehhez félhatszögeket kell horgolni, mindjárt kétfélét. Az egyik fajtából 2 x 3 darab kell, ezek kerülnek majd a takaró rövidebb oldalára, a másikból pedig 2 x 8 darab, ezek a takaró hosszabb oldalát egészítik majd ki.















































Érdemes egyszerre meghorgolni az összes félhatszöget. A gombolyagokat ide tettem, oda tettem, próbálgattam, hogy melyik szín hol mutat a legjobban. Amikor meg voltam elégedve a színharmóniával, elkezdtem horgolni a hatszögeket.




















Ebből a típusból hatot horgoltam...
























... ebből pedig tizenhatot.  Egy félhatszöghöz nagyjából 10 g fonal kellett.
A félhatszögeket is a helyükön szerettem volna tartani ideiglenesen, amíg oda nem horgolom őket a megfelelő hatszögekhez, mert nem biztos, hogy meg tudtam volna jegyezni a színsorrendet, és hogy a szörnyecskéim ne keverhessék össze őket...















































... ezért rövid fonaldarabokkal lazán hozzákötöttem a félhatszögeket a takaróhoz arra részre, ahova szántam őket.















































Az összehorgolást a rövidebb oldalakon kezdtem, ugyanúgy, mint az egész hatszögeknél, félpálcákkal a horgolás fonákjáról. Először a félhatszög leghosszabb oldalát horgoltam végig, a sarkon egy láncszemet készítettem, majd a következő oldalra is félpálcákat horgoltam.















































Ezután kúszószemmel hozzákapcsoltam a félhatszöget a megfelelő hatszög sarkához...















































... majd a hatszögek összehorgolásánál ismertetett módon (előző poszt) hozzáhorgoltam a félhatszöget a hatszöghöz.















































Ezután a félhatszög következő oldalát hozzáhorgoltam a megfelelő hatszöghöz. A második félhatszögnek már három oldalát hozzá tudtam horgolni a takaróhoz, a harmadiknak viszont csak két oldalát. Amúgy egyértelműen látszik, hogy melyik oldalakhoz tudom hozzáhorgolni a pótlást, amelyik oldal már "be van szegve" az összehorgoláshoz használt fonallal, ahhoz tudom csatlakoztatni a félhatszöget. Ahol nincs ilyen, ott csak félpálcákkal végighorgolom a félhatszög oldalát.
















































A takaró hosszanti oldalán lévő félhatszögekkel is ugyanígy jártam el. Először végighorgoltam a leghosszabb oldalt, készítettem egy láncszemet, majd végighorgoltam a következő oldal is.















































Kúszószemmel a megfelelő sarokhoz kapcsoltam a félhatszöget, majd félpálcákkal összehorgoltam az oldalakat.















































Félpálcákkal folytattam az összehorgolást...















































... az utolsó oldalt viszont csak félpálcákkal végighorgoltam, mert még nem tudott ez az oldal sehova sem kapcsolódni. A következő félhatszögek a leghosszabb oldal kivételével már minden oldalukon hozzáhorgolhatók a takaróhoz, az utolsó félhatszögnek pedig a leghosszabb oldala és a legutolsóként sorra kerülő oldala nem kapcsolódik egyik blokkhoz sem.















































Egész hamar körbe lehet érni a takarón, bár még mindig nem vagyok készen, mert el kell dolgozni a fonalvégeket és kap némi szegélyt is a hatszögblokkos takaró. Csak azt még ki kell találnom :)

És amíg el nem felejtem, az összehorgoláshoz összesen 3,5 gombolyag (175 g) fonalat használtam fel.

2019. január 21., hétfő

Horgolt hatszögek

Egy takaró születése 2. rész















































Nagyon megmozgatta a fantáziámat ez a takaró, nem is bírtam magammal és két nap alatt egymáshoz is horgoltam a 37 hatszöget :) Kemény menet volt, de ismerem magam, annál türelmetlenebb vagyok, semhogy még egy vagy két napot rászánjak. Szombaton és vasárnap is reggeltől estig horgoltam, egészen belefeledkeztem a munkába...

Az összehorgolás kezdetét lépésenként fotóztam, remélem, ez a segítségetekre lesz majd.















































Kikészítettem a horgolótűt, az összehorgoláshoz választott fonalat, az összehorgolási sorrendet mutató vázlatot, a körkötőtűre felfűzött hatszögeket és egy hatalmas bögre kávét. A vázlatot érdemes tükörképként kinyomtatni, ugyanis a horgolás fonákjáról fogjuk összehorgolni a blokkokat. Ennek az az oka, hogy összehorgoláskor legtöbbször egy kitüremkedő sáv keletkezik a horgolás színén, én pedig ezt el szerettem volna kerülni. Majd látszik is a későbbiekben a képeken a különbség.















































Az összehorgoláshoz választott fonalból készítsünk egy csúszócsomót a horgolótűre, majd az első hatszög egyik csúcsán bökjük át a horgolótűt az ott található 3 szál közül 2 alatt (2 a horgolótű felett, 1 alatta).















































Készítsünk 1 láncszemet.















































Ezután minden pálca tetejébe horgoljunk 1-1 félpálcát. A hatszög egy oldalán 19 félpálca lesz (az első oldalnál az első láncszem is félpálcának számít).




























































































Fontos, hogy most is a hatszög félpálcái tetejének a felénk eső két szála alá bökjük a tűt. Amikor elérünk a hatszög következő csúcsához, készítsünk egy láncszemet, majd folytassuk a horgolást az előbbiek szerint.















































Amikor körbeértünk, kúszószemmel zárjuk a kört. Így néz ki az első hatszög körbehorgolva a fonákjáról...















































... és így a színéről. Nagyon szeretem a nagyimintát, de ha hagyományosan, csakis egyráhajtásos pálcákkal dolgoztam volna, akkor az összehorgolásnál nem marad meg a hatszög széle viszonylag egyenesnek, hanem az összehorgoló kör "beleharapott" volna a kontúrokba. Ezért kellett a félpálcás 9. kör, mert a félpálcák viccesek, a tetejükön nem kettő, hanem három szál van. Ha a két hátsóba öltve horgolom össze őket, akkor az elöl maradó egy szál megadja azt a körvonalat, amire szükségem volt ahhoz, hogy a hatszögek a lehető leghatszögebbek maradjanak. Így is pitykés egy kicsit, de nem zavaróan.















































Közelről még jobban látszik, amiről az előbb írtam.















































Folytassuk az összehorgolást. Húzzuk le a körkötőtűről a következő hatszöget, majd az első hatszögnél leírtak szerint horgoljunk félpálcákat az első oldalára. A csúcsánál ne horgoljunk láncszemet...















































...hanem kúszószemmel horgoljuk hozzá az első hatszög egyik csúcsához, az ottani láncszemet áthurkolva.















































Bökjük a horgolótűt a következő félpálca tetejének felénk eső két szála alá (első hatszög), hajtsuk a fonalat a tűre...















































... majd bökjük a tűt a következő félpálca tetejének felénk eső két szála alá (2. hatszög). Hajtsuk a fonalat a tűre...















































... majd húzzuk át a tűn lévő összes hurkon. Így készülnek azok a félpálcák, amikkel összehorgoljuk a megfelelő oldalakat. Nem olyan bonyolult ám, bele lehet jönni hamar. És igen, az ott macskaszőr :)















































Néhány félpálca után már látszik is az a kidudorodó sáv, amiről a poszt elején írtam. Azzal, hogy a fonákján horgoljuk össze a hatszögeket, ez a sáv a takaró hátuljára kerül.















































Ez sem csúnya egyébként...















































... de nekem a másik oldal sokkal jobban tetszik :)















































Az összeállítási sorrendre ügyelve horgoljuk egymáshoz a hatszögeket.















































Arra figyeljünk, hogy a hatszögek fonákja legyen felénk és hogy a félpálcák felénk eső két szálába öltve horgoljuk össze őket. Érdemes ezt többször ellenőrizni, nehogy jóval később vegyük észre a hibát.















































Ahogy növekszik a takaró, úgy lesz egyre színesebb, egyre vidámabb, ezért sem tudtam abbahagyni hétvégén a horgolást :)















































Amikor elkészültem az összehorgolással, három hibát találtam benne, de ez már így marad...

A legnagyobb munkán túl vagyok, most jönnek majd a kiegészítő hatszögek, aztán a szegély. Ahogy haladok, jelentkezem újra.

Jó horgolást!

Horgolt hatszögek

Egy takaró születése 1. rész















































Imádom a hatszögeket, a horgolást és a takarókat, főleg a nagyimintásakat. A szürkéket és a barnákat, a földszíneket és a kövek árnyalatait. A kiszáradt pocsolya szürkésbarnáját, a gombák megannyi finom árnyalatát... Épp ideje volt ezt mindet egybegyúrni, így született meg az ötlet, hogy ezekből a finom színekből horgoljak hatszögmintás takarót :)

Előszedtem a hosszú évek alatt összegyűlt pamutfonalaimat, persze vettem is hozzájuk néhány új gombolyagot is, tervezgettem, számolgattam, próbahorgoltam, aztán nekiláttam a takarókészítésnek.





















Abból indultam ki, hogy egy 50 g-os pamutgombolyagból 2 hatszöget tudjak horgolni, hogy ne legyen sok maradék. Ezek alapján egy hatszög 8 + 1 körből áll és a párhuzamos oldalai közötti távolság nagyjából 20 cm blokkolás nélkül. A vázlat szerint 37 egész hatszögre lesz szükségem és két különböző félhatszögre, ezekből 6 és 16 darab kell majd.
Úgy terveztem, hogy meghorgolom az egész hatszögeket, egy kontrasztos, sötét színnel egymáshoz horgolom őket, majd ezután kiegészítem a cakkos széleket egyenesre a félhatszögekkel. Amikor ez is megvan, jöhet a szegély.





















A hatszögek mintarajza alapján átlagos pamutfonalból (120-125 m/50 g) 4 mm-es tűvel meghorgoltam a 37 hatszöget, majd eldolgoztam a fonalvégeket is, hogy ne a legvégére maradjon ez a végtelenül sziszifuszi munka.















































Az összehorgoláshoz kipakoltam a hatszögeket a padlóra és addig rendezgettem őket, amíg a legjobban tetszett az összhatás. A színek sorrendjét egészen biztosan nem tudtam volna megjegyezni, ezért készítettem egy összehorgolási vázlatot, ahol az egymáshoz horgolás sorrendjét nyíllal jelöltem, majd ebben a sorrendben felfűztem a hatszögeket egy körkötőtűre.


































































Hétvégén összehorgoltam a hatszögeket, erről fog szólni a 2. rész :)

A takaróhorgolásról mindenféle egyéb is megtudható a fb-oldalamon.


2018. július 9., hétfő

Szeretem :)

.















































Amikor növénnyel festek, mindig meglepetések várnak, mindig izgatottan csomagolom ki és öblítem a fonalakat, hiszen csak ekkor látszik a végeredmény. Sok fonalat festek, és időnként egymás mellé kerülnek olyan motringok, amiket már nem tudok elengedni, ahogy meglátom őket együtt, természetes színharmóniában. Néha kicsit küzdök magammal, mert ezeket a fonalakat eladásra festem, igen, nem magamnak, van is, hogy sikerül meggyőznöm magam, hogy jobb helyen lesznek a gombolyagok másnál. De van, hogy bármennyire igyekszem ellenállni a kísértésnek, nem sikerül. Magukkal ragadnak a színek, elindul a fantáziám, és ha látom magam előtt, hogy mivé szeretnének válni a fonalak, már nem menekülhetek a varázserejüktől :)















































Így történt ezzel a 7 gombolyag fonallal is, látszólag semmi közük nem volt egymáshoz, de persze mégiscsak, és ezt meg is mutatták nekem, amikor pakolgattam őket ide-oda. Hiába tiltakoztam, hogy én nem hordok élénk színeket, főleg nem sárgát és zöldet, egyre erőtlenebbé váltam. Viháncoltak a fonalak, huncutkodtak a kis színfoltok, és végül elérték a céljukat, mert megálmodtam belőlük egy pulcsit.















































Minden pillanatát élveztem a kötésnek, ahogy színesedett a pulcsi. Kicsit olyan volt, mintha még mindig festenék, de most kötőtűkkel :)















































Éreztem, hogy szeretni fogom, hiába zöld és sárga, hiába feltűnő. Szépen sorban belekötöttem a kis virgonc színbombákat a pulcsiba, és boldog voltam. Boldog voltam, ha leülhettem kicsit kötni, de néha csak néztem a kanapén heverő félkész holmit. És boldog voltam :)















































El is készültem vele pár hét alatt és még mindig szeretem :) Kicsit olyan, mint egy impresszionista festmény, egy foltocskákból álló tájkép, valami, ami a sok kis részletből bennem, rajtam, tőlem válik egésszé, ettől lesz egyedi és megismételhetetlen. Szeretem :)

2018. április 3., kedd

A nagy kékség

.















































Szeretek szőni. Egészen megható látni, ahogy az egyszerű mozdulatok monoton sorozata a fonalat szövetté változtatja. Szövéskor az ember kicsit jobban megismerheti önmagát. Megmutatkozik, ki milyen színes egyéniség. Én ennyire :)

Életem első takácsmintás kendőjét készítettem el pár hete Judit műhelyében. Persze nem én lennék, ha nem a legkevésbé ideális fonalat vittem volna magammal, a kékfával festett mélylila gyapjúcsipke mintázása meg sem látszik a fekete felvetésben. Judit próbált terelgetni engem, hogy válasszak más fonalat, esetleg egy kiegészítő színt, ami kiemeli a fekete háttérből a majdnem fekete fonalamat, de én megmakacsoltam magam. Én butaságom, én kendőm...
Az első 10 cm megszövése után éreztem, hogy Juditnak igaza van, a halszálkamintát nagyítóval lehet majd keresni a kendőn. De csak szőttem és szőttem, bíztam a fonalban, a növényi festés különlegességében.
A fonal festése amúgy nem egyenletes teljesen, éjkék, tintalila, helyenként bronzos, barnás foltokkal. Szövés közben ugyan nem figyeltem az összhatást, mert teljesen lekötött a takácsminta mantrája, de amikor levettük a kendőt a szövőszékből, már megmutatkozott valami abból, amivé ez a szövet válni szeretne.

Itthon pihent egy kicsit, sajnos nem volt időm vele foglalkozni, de pár napja elővettem és nekiláttam a gyöngyözésnek. Szeretem a gyöngyöket. Szeretem a visszafogott, puritán holmikat kicsit megfűszerezni kis csillogással, nőiességgel. A fonal bronzos foltjai adták az ötletet, hogy bronzszínű gyöngyökkel díszítsem a rojtokat. Mivel nem tudtam dönteni a  fémes-lilás és a bronzos gyöngyök között, mindegyiket felfűztem. A rojtozáshoz szükséges négyórás munkából így csináltam könnyedén nyolcat.
















































Nézzétek, milyen érdekes, hogy a kékfából kinyert festőlé felszínén pár nap után megjelenő irizáló hártya színei köszönnek vissza a fonalon. Mintha a hold fényét beleszőttem volna a kendőbe...















































Végül nem bántam meg, hogy a saját fejem után mentem, nagyon tetszik a végeredmény. De legközelebb kontrasztos fonalból is megszövöm ezt a mintát, mert nagyon szeretném végre látni a kis cikkeket és cakkokat :)