Újra itt

.

Hiányzik a blog. Hiányzik a blogolás. Hogy ne csupán néhány lesarkított mondat és egy figyelemfelkeltő fotó legyen az üzenetem, amit gyorsan kiküldök az éterbe, valami fontosról tájékoztatva a követőimet. Hogy lehessen írni, hosszan vagy röviden, ahogy a hangulatom diktálja. Hogy lehessen történetet mesélni, kézen fogni az olvasóimat, elvezetni őket abba a világba, ahol otthonosan érzem magam. Hogy az én szememmel is láthassanak, átélhessék azt, ami engem mozgat, amiből én töltekezek. Vagy csak fotókat posztolni, sokat, színeseket vagy pont szürkéket, porosakat, mikor mi tetszik éppen.
A fb nem nekem való, ezt most már biztosan tudom két évnyi folyamatos jelenlét után. Elveszi az energiáimat, elrabolja az időmet, olyan ösvényekre visz, amiken eltévedek. Túl sok az ember, túl sok a zaj. Itt sokkal kényelmesebben vagyok, macskadorombolásban, madárcsicsergésben, kötőtűk surrogásában :) Itt valahogy lassabban múlik az idő.
Aki kíváncsi rám, itt megtalál, itt jobban meg is ismerhet. Persze a fb nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a növénnyel festett fonalaimról, egyéb projektjeimről hírt adjak, mert ez a munkám, így ezt ezután is mindig meg fogom tenni ott, hiszen erre való. Legalábbis én erre tudom használni jó szívvel.

Szóval újra itt, képekkel, szavakkal, színekkel, szeretettel :)

Színek, szálak, szerelmek...

Hand woven

... is lehetne a címe a mostani posztnak, mint ahogy lett is, pedig ez olyan nagyzolósnak, túlzónak tűnik, holott van benne igazság, nem is kevés. Két stólát is szőttem már az ősszel egy csodaszép műhelyben, ezekről majd még mesélek, de most ez a kis pamutterítő van épp terítéken nálam :)

Talán ha három órába telt elkészíteni, de olyan élmény volt szőni, hogy azt el sem hiszitek, de jobban bele tudtam feledkezni, mint a selymes stólák készítésébe. Volt, hogy hirtelen megdermedtem szövés közben, mert nem emlékeztem a legutóbbi mozdulataimra, kizökkent az idő, kellett néhány töredék másodperc, mire újra ott voltam a szövőszék mellett. Valószínűleg az egész időtlenség sem tarthatott tovább, mint a visszatérés, de egészen hosszúnak tűnt. És az volt az egészben a legfurcsább, hogy közben nem voltam sehol... Talán ez lehet a meditáció, bár én azt még soha nem tapasztaltam meg.

A színek megtapasztalása is egy újabb réteg a történetben, mert amikor kiválasztottam a kávébarna, a padlizsánszín és a mályva pamutfonalat a szövéshez, akkor még valami karcosabb, karakteresebb végeredményre számítottam, ezért is szőttem a színek határánál két sornyi neonsárgát is a szálak közé. Azonban a natúr felvetés szétzilálta a színeimet, felborította az előre megálmodott egyensúlyt...

... viszont megajándékozott új árnyalatokkal, meglepő színharmóniákkal. Már nem a mákosszürkévé szelídült barna, a visszafogott lila vagy a lilásrózsaszín alap lett a meghatározó, hanem az a pár rikkancs neonsárga csík, amiket a többi szín közé szőttem. Azt látom meg először, ha a terítőre nézek, alkonyatkor szinte világítanak a csíkocskák.

Persze Szöszi sem akart kimaradni semmiből, szépen, akkurátusan átszagolgatta a terítőt, majd leheveredett rá. Ezek szerint megnyerte az ő tetszését is :)

Cica

Cat

Cicák mindenfelé laknak. Mostanában egyre gyakrabban járok képzeletben itt, az osztrák hegyekben. Ha ebben a pillanatban választanom kellene, hogy hol éljek, hát nem sokat kellene gondolkodnom rajta. Még az sem zavarna, hogy sokszor borongós az idő, hogy sok a turista, hogy nem vagyok osztrák...

Gyorsan telnek a napok...

Slow days

... pedig lassú életet élek mostanában. Megpróbálom szép sorban megvalósítani az álmaimat. És mivel ez egyedül csak az én dolgom, nem is tudok gyorsan haladni, csak apránként, lépésről lépésre. Vannak kis sikerek és óriásinak tűnő kudarcok, de majd valahogy minden a helyére kerül, eddig is így volt, remélem, ezután is így lesz.

Szöszi persze mindig kiköveteli magának a figyelmemet, hol a fonalaimat lopkodja, hol a kötőtűimet rágcsálja, hol a ceruzáimat kergeti a kanapé alá, ki tudja, hány íróeszköz bújik meg a szekrények alatt, elérhetetlen helyeken... Jó hogy itt van velem ez a bolondos macska :)

I'm knitting, I'm dreaming... and I'm playing with my cat :)

Ma reggelre...

Warm sweater is finished :)

... meg is száradt a pulcsi, és nagyon, de nagyon tetszik :) Puha és meleg, és pont elég hosszú is lett, pedig aggódtam, hogy nem lesz elég a fonal. A horgolt ideiglenes kezdés bevált, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Így most pont úgy néz ki a nyak szegélye, mint az ujjaké vagy a pulcsi aljáé, és hiába nem lenne feltűnő a különbség, nekem mégis számít.

A pulcsi egyik ujja csíkos lett, a másik szürke, mert nekem így jobban tetszik, és azért is, mert így tényleg az utolsó méterig fel tudtam használni a fonalaimat, sőt még a kötéspróbát is lebontottam :)
Most egy kicsit elégedett vagyok, mert végre van egy jó meleg pulcsim, elhasználtam jó pár, évek óta meglévő gombolyagot, és nem mellesleg van helyem félkilónyi fonalnak :)

Legyen szép napotok és kössetek meleg pulóvert!

There is my new and soft and warm winter sweater :) I used a (for me) new cast on method, the crocheted provisional cast on, I can only recommend it. It's easy and the cast on round looks exactly like the bind of round. I'm happy with the result and I have place for some new yarns :)

Have a nice day and knit a warm sweater!

2016...

New in 2016

... annyi, de annyi változást hozott, hogy csak kapkodom a fejem :) Persze ezek a változások már hónapokkal ezelőtt elkezdődtek, jöttek sorban, volt, hogy alig lehetett őket érzékelni, volt, hogy új szerepbe csöppentem egyik pillanatról a másikra. Egy biztos, a változást megállítani nem tudtam, de igazán nem is akartam. Most viszont eléggé izgulok, hogy az a sok terv, amit inspiráltak, megvalósulhasson, kiteljesedhessen.
Az egyik izgalmas, új kaland, hogy ma elindult az Annás kertje fb-oldal, aminek a kezelésével egyelőre erősen küzdök. Szerencsére Luca segített lecsillapítani a fb-szörnyet (interurbán tanácsai nélkül sem profilképem, sem fejlécem nem lenne :) ). A lényeg, hogy elindult az oldal, most már rajtam a sor, hogy megtöltsem tartalommal, és rajtatok, hogy szeressétek. Azon leszek, hogy ez ne essen nehezetekre :)
Várlak titeket szeretettel!

You can find me and my designs and photos on the facebook now. Nice to meet you there :)

Boldog karácsonyt!

Merry Christmas!

Szösziről...

Szöszi :)

... tudok most csak képet mutatni, mert csak elkezdett dolgaim vannak. Készülnek az ajándékok, és még ha nem is akarom, újabb ötleteim támadnak munka közben :)
Szöszi gyönyörű, egyre bolyhosabb, és egyre több viccesen kiálló kis szőrpamacs van a bundájában itt-ott, lehet hogy nem csak a színét változtatja, hanem a szőrszálai hosszát is???
Az alig tenyérnyi kis jószágból kezd felnőtt macska lenni, bár azt nem mondhatnám, hogy komolyodik is, pont olyan lüke, mint eddig mindig...

Our little cat isn't so little now, but she is sooo funny and lovely :) Her fur is changing its colour, it's getting darker and darker, and you can see here and there longer hairs in Szöszi's fur. Maybe she will be a long hair cat???

Talán Kitti

Maybe Kitti...

... lesz a neve ennek a rókalánynak, aki tegnap végre-valahára elkészült. Maris esküvőjére horgoltam ajándékba. Maris férjhez ment augusztusban. Azt hiszem, nem érdemes magyarázkodnom, elég kicsit (nagyon) szégyellni magam...
Tegnap némi kocsmázás közben átadtam az ifjú arának a rókát és szerencsére Maris nem mondta, hogy vigyem, ahova akarom, mert neki már így nem is kell, hanem odaültette az asztalra, hogy szokja a kis horgolt lény a fröccsillatot :)

... is the name of the yesterday crocheted fox, I made her to my friend's wedding. She married in August. I passed the deadline a bit. What a shame... Fortunately she was happy with the fox, and forgave me :)

Talán Kitti szőrtestőrt is kapott indulásig, Szöszi diszkrét távolságot tartva követte a rókalányt a nappaliban :)

Ha szeretnétek saját horgolt rókát, vagy ajándékba horgolnátok valakinek, a leírását megtaláljátok itt. Karácsonyig még elkészülhet...

Maybe Kitti had a furry bodyguard, my cat followed her everywhere in the living room :)

If you want to crochet a fox (for your own or for a gift), you can find the pattern in English here. It's enough time to make it until Christmas...

Tegnap délután...

New hat in the finish

... kezdtem kötni egy sapkát a varjútövissel festett drops lace fonalból. Kétszálasan kötöttem, mert amúgy túl vékony lenne, és jövő karácsonyra sem készülne el. Így viszont...

Yesterday I started knitting a hat from my naturally dyed yarn (drops lace, coloured with buckthorn). I knitted with two strands because this yarn is too thin. Today I finished the hat...

... ma délután be is fejeztem, pedig Szöszi is segített :) A mintát jegyzeteltem, hamarosan (reményeim szerint még karácsony előtt) felteszem a leírást a ravelry-re. A blokkolást...

...  despite of my little cat helped me :) I noticed the steps during the knitting, so I'm going to upload this new pattern to ravelry, maybe before Christmas. I blocked the hat...

... elég viccesen oldottam meg, lufit fújtam a sapkába :) Ez az ötlet most jutott az eszembe, bár biztosan nem én találtam fel a spanyolviaszt, és valószínűleg köztudott dolog, hogy így a legegyszerűbb blokkolni egy sapkát, de hátha más sem hallott még erről a megoldásról, és innentől mást sem akar majd, csak sapit blokkolni, pont mint én :)

... with an easy and (for me) new method, I inflated a balloon into the wet hat. It looks so funny :)

Szöszinek...

Szöszi :)

... még ez a komor, szürke idő is jól áll :) Most épp alszik a cicám, mert ki kell pihennie a rosszalkodással töltött délelőttöt (lopkodott és cincált ezt-azt a drága...).

My sweet cat is sleeping now, because she had a busy morning (to steal yarns, to scare our oldest cat Titusz...).

Közben dióburok levében festődik néhány újabb motring, kíváncsi vagyok, mennyire sötét barnát fogok kapni a végén. A múltkori festésem így néz ki közelről, a diósok is illenek majd ebbe a színskálába, úgy érzem :)

Legyen szép hétvégétek!

And I'm dyeing some skeins of woolen yarn with walnut husks, I think they will be beautiful brown matching my last plant-dyed yarns :)

Have a nice weekend!

Szöszit fényképezni...

Szöszi :)

... akkor lehet, amikor alszik vagy amikor a madáretető körül zajló életet figyeli. Akkor viszont nem tudok képeket készíteni róla, amikor kötök vagy horgolok, ő pedig közém és a kézimunka közé fészkeli be magát, hogy a fülei között éppen hogy csak átlássak. És akkor sem a fotómasináért kapkodok, hanem inkább levegőért, amikor a horgolótűt kezdi el levadászni a kanapéról vagy a körkötőtű damilját rágcsálja, netán valamelyik gombolyagomat veszi űzőbe... Ezért mutatok róla mindig ilyen békés és nyugalmas képeket :)

Igen komoly...

Work in progress... or cat in knitting :)

... akadályai vannak, hogy be tudjam fejezni végre az őszi sapkámat. Ahogy leteszem a kötést, Szöszi nekilát gombolyítani, már többször gabalyítottam ki az asztal és a szék lába köré tekeredett, kanapé alatt átkergetett gombolyagokat a hétvégén. Szerencsére mindig sikerült megmentenem a kis gombóckákat, így azért csak a végére jutok a kötésnek, viszont a mintával sem vagyok kibékülve, úgyhogy ha kimostam és blokkoltam a sapkát, majd eldöntöm, hogy lebontom-e. Már ha elég lesz a fonal...

Szöszölgetek...

Cat + crochet friday

... szöszmötölök szép csendben :)

A macskabolyhosítás mellett azért foglalkozom mással is, például belekezdtem egy macerás, lassan készülő párnahuzatba. Ez tipikusan az a projekt, amit sűrűn félretesz az ember, mert bosszantóan aprólékos, és nem lehet csak úgy, álmodozva készíteni, mert annak tuti bontás lesz a vége.
Anna pöttyös párnájának már a hátulját horgolom, az viszont pont az a fajta kézimunka (csupa egyráhajtásos pálca), amit szinte nézni sem kell, így horgolás közben bárhol járhatnak a gondolataim. Vagy járhat a szám :)
És hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, tegnap elővettem a növénnyel festett fonalaimat, hogy azokból is készüljön végre valami...

Szöszivel...

Dotty day :)

... kimondottan jól mutat a pöttyös párna, amit ma reggelre be is fejeztem.

Today morning I finished the dotty cushion cover, and how I see Szöszi likes it :)

Úgy érzem, a macska nélkül is egész jól néz ki a párna, és nem is annyira eszetlen a sok, különböző színű pöttytől, mint ahogy vártam. Talán a színek visszafogottsága teszi, hogy olyan kis decens a vicces pöttyök ellenére is.

The cushion found its place on my sofa.

Így néz ki a párna közelebbről...

This is the front of the cushion...

... ilyen a hátulja...

... this is its back...

... és ez pedig itt a sötét oldal, a horgolás sötét oldala.

... and this is the hidden monster, the dark side of the crochet.

Csokira és kávéra lesz szükségem ahhoz, hogy ezt a sok kis fonalvéget is eltüntessem...

I need chocolate and a cup of coffee to be able weave all yarn ends...

... sok-sok csokira...

Akármilyen vacak az idő, akárhány fonalvéget kell eldolgoznotok, legyen szép hétvégétek :)

... a lot of chocolate...

Have a nice weekend!

Szösziszínekkel horgolok

Dotty something

Az úgy történt, hogy reggel olyat láttam, amit eddig még soha, a két macska békésen hevert a kanapén. Ugyanazon a kanapén. Azt hittem, káprázik a szemem, de nem...

A (ki tudja meddig tartó) macskabékesség örömére készítettem magamnak egy tejeskávét ebben a meseszép bögrében, amit tegnap Zsuzsitól kaptam. Köszönöm, köszönöm, de tényleg tiszta szívből köszönöm, ez a bögre pont az én kis magánuniverzumomba teremtetett :)
Ezután kotorászni kezdtem a fonalmaradékos dobozban, mert már körvonalazódott valami, ami pont a mai nap hangulatához, színeihez, fényeihez illik...

Pöttyös párnát horgolok a sok barnás, szürkés, drappos, nyúlfarknyi maradékból...

... Szöszit pedig igyekszem távol tartani a tejeskávétól :)

Csípősek a reggelek...

Simon's hat

... kezdenek fázni a fülek, az ízlések pedig változnak, ezért már nem megfelelő a tavalyi türkiz-narancs sapka, kell valami trendibb. Simon szigorú felügyelete mellett átnéztem a ravelry idevágó fejezetét, és ennél a sapinál le is állította a keresést, pont olyan, mint amilyet elképzelt magának a főnököm fiam. Az itthoni készletből kiválasztottunk 2 gombolyag Rial Filati Supremot, amit sajnos már nem gyártanak, de egy sapkára még pont elég lesz, sőt még egy nyaktekerenc is ki fog jönni a többi betárazott gombolyagból. A nagy szürkeséget Nina neonsárga fonalával oldom fel, ezzel csíkozom a sapkát.

A kötésben nagy segítségemre van Szöszi, aki akkor is folytatja a munkát, amikor én egy kicsit abbahagyom...

Szöszinek...

Szöszi gives the finishing touches to my cardigan :)

... mindenhol ott kell lennie, semmiből nem maradhat ki, állandóan ott lábatlankodik körülöttem. Most éppen a száradni kiterített kardigánon mászkál, apró mélyedéseket hagynak a mancsai a gondosan eligazgatott horgoláson.

A kardigán készítése igen kalandosra sikeredett, ugyanis évekkel ezelőtt vásárolt Esti mese fonalból készült, amelyet roppant ügyesen sk festettem szürke cirmosra. A motringok nagyon szépen mutattak egymás mellett, de a horgolás kihozta belőlük a legrosszabbat, egyik így volt foltos, a másik úgy, pontosan látni lehetett, hogy hol fogyott el az egyik gombolyag és hol kezdődött a másik. Szidtam is azt a dilettáns nőszemélyt, aki ilyen fakezű, hogy nem tud hét gombolyagnyi fonalat legalább megközelítőleg azonos mintájúra és árnyalatúra festeni. Nemhogy hetet, még kettőt sem :(
Nem maradt más hátra, mint morogva meghorgolni a kardigánt, aztán feltúrni a fiókokat maradék fekete festékért. Szerencsére az egyik fiók mélyén lapult még egy zacskó Columbus festék, azzal meg is festettem a kardigánt. Persze 35 dekányi fonalra nem volt elég ez a mennyiség, de én nem is feketét szerettem volna kapni, hanem sötétszürkét. És így is lett. Most szárad a hányatott sorsú kardigán, de már látszik, hogy foltos lett a festés. Nem baj, most nem idegesítem magam ezzel, ráérek majd akkor agybajt kapni, ha tényleg annyira béna lett, hogy újra be kell festenem.
Amúgy meg a fonal is alig lett elég, még a horgoláspróbát is le kellett bontanom, hogy be tudjam fejezni a kardigánt. Még maradt egy kis incifinci fonalam, az kell majd a hurkos gomblyukakhoz, úgyhogy tényleg minden fonalamat belehorgoltam ebbe holmiba.
A gombokra még nincs ötletem, de biztosan ki fogok találni valamit, amíg megszárad a kardigán. Vagy amíg ismét megszárad az újabb festés után...

Mai Szöszi :)

Szöszi today :)

Időközben igencsak megfoltosodott Szöszhercegnő, az orra kávébarna, a teste krémszínű, a mellénye törtfehér. Az oldalán pedig feltűnt két szürke folt, ami sehogy sem illett a nála megszokott színpalettához, ráadásul a foltok lassan halványulni kezdtek, amit szintén furcsának tartottunk. Tanakodtunk, mi lehet a rejtélyes jelenség oka, aztán amikor a nyakánál is megjelent egy sötétszürke folt, rájöttünk, mi történt. Tündérállat kiment felfedezni a garázst, és ott nekidörgölőzött a bogrács kormos oldalának...
A bográcsot átpakoltuk olyan helyre, ahol a macska most még nem tudja megközelíteni, a foltok pedig egyre halványabbak lettek, így hamarosan visszatért a megszokott (szín)harmónia Szöszi életébe :)

Kissé módosítanom kellett...

Buttons for my white tunic

... a fehér tunikámon, mivel a próbaüzem alatt (egy napot ebben csavarogtam a rokonokkal Pesten) kb. 10 centit megnyúlt, így örülhettem, hogy az amúgy sem túl szégyenlős nyakkivágásból épp nem villan ki a köldököm. Szerencsére pocsék idő volt, és egy nagy kendővel elrejthettem a fehérneműmet. Ha sütött volna a nap, a hasam is szépen lebarnulhatott volna...
A tunikát azóta kimostam gépben, 40 fokon, így újra a régi formáját vette fel. Előkerestem a régi kagylógombjaimat, és kiválasztottam három egyenetlen szélű, de elég vastag gombot. Maradék fonallal körbehorgoltam a hasítékot, és horgoltam hurkos gomblyukakat is a hasíték alsó felére. Ide felvarrtam a gombokat, így maradt egy kis hasíték, ami nekem nagyon tetszik, viszont már nem annyira kihívó a tunika nyakkivágása, és még emberek közé is merészkedhetek benne.
Most tartom a második próbaüzemet, a tunikában lengedezek ma itthon, aztán estére meglátom, megint kinyúlik-e a cucc. Van egy sejtésem, hogy ez lesz a vége, mert szerintem a test melegétől nyúlik meg ez a fonal. Akkor viszont menthetetlenül itthonka lesz belőle...

Szöszi nevű macskacápánk növöget, egyre erősebbet tud harapni, és terrorizálja Tituszt, aki csak a hálószobánkban, a szekrény tetején tud egy kis nyugalmat lelni, mert oda a kicsiny szörny még nem tud felugrani. Most is ott hesszel szegény csíkos jószág, Szöszi pedig a kanapén heverészik, és közben azon töri a fejét, ma kit nem harapott még meg...