2009. február 4., szerda

Levél a távolba

Drága Tesóm!

Meg tudsz nekem bocsátani?
Ma csomagot hozott a postás Tőled, aminek rettentően megörültem.



Boldogan rontottam neki a csomagolópapírnak. A képek tanúskodnak róla, milyen vehemenciával (a rám egyébként nagyon jellemző türelemmel...öhöm...öhöm...) hámoztam ki a meglepit a több réteg védőpapírból.



Aztán amikor megláttam, hogy milyen gyönyörű könyvet küldtél nekem, teljesen elolvadtam! Az albumot elölről hátra, majd hátulról előre, aztán újra és újra átlapoztam...



...és ekkor néztem meg a mellékelt képeslapot is, amiben "örök harag" terhe mellett a lelkemre kötötted, hogy csak a szülinapomon bonthatom ki a csomagot!!! Hát így jártam. Párom persze jót nevetett, csak annyit mondott, hogy hát ez jellemző.
Az ajándékot nagyon-nagyon köszönöm és bocsánatért esedezem!

Puszil: Tesó

2 megjegyzés:

  1. Nagyon aranyos, megmosolyogtató képregényt írtál.
    Ezúton kívánok vízüntő társamnak sok boldogságot, örömöt, szépséget, esztétikumot
    innen Rákosszentmihályról.

    VálaszTörlés
  2. Köszi Ági, de még meg kell érnem a szülinapomat...Talán együtt meg is ünnepelhetnénk, majd koccintunk valami jófajta krémessel vagy málnás-túrós süteménnyel.
    Amúgy a tesómtól kaptam még egy kis szóbeli ejnyebejnyét, de túléltem.

    VálaszTörlés