Pillanatképek a kertből

a jancsikályha lakója



nyílik a százszorszép

Tárgyak a múltból 1.

Több, mint 100 év... emberek már nem, de tárgyak még mesélhetnek a letűnt korokról. Érdemes megfigyelni ezeket a régiségszámba menő használati eszközöket. Feltűnő, hogy elődeink milyen gondosan megmunkálták, kidíszítették szinte minden holmijukat. Igaz, több generációnak készültek ezek a tárgyak, nem 2, 3 esetleg 5 évre. Volt értelme kigondolni, megalkotni a mintákat, a díszítést, hiszen még az unokák, dédunokák is ezt az imakönyvet forgatták, ezt a levélnehezéket tették az irathalmokra, ebben a porcelánkészletben szervírozták a vasárnapi ebédet... Azon túl, hogy dédszüleink tárgyai igen dekoratívak voltak, nagyon praktikusan is működtek. A díszítés nem öncélú volt, nem akadályozta a használatot, inkább a tárgyak szerkezeti elemeit dolgozták ki nagy figyelemmel és művészi igényességgel. Egy rézcsat, egy míves fogantyú, egy kis aranyozás, esetleg gyöngyház berakás kiemelte a tárgy saját szépségét, nem "kiabálta túl" azt. Viszont nem is mentek ki a divatból egy szezon alatt. Jó lenne többször látni a mai használati eszközökben, berendezési tárgyakban ezt a mértéktartást, ezt a finom eleganciát.

Mániák

Még, hogy nekem valamiféle mániám lenne... Ez csak természetes. Azt hiszem, borzalmas dolog lenne szenvedélyek nélkül élni.
Ágitól érkezett hozzám a körkérdés, milyen mániákkal rendelkezem. Lássuk csak szép sorjában:

Macskamánia
Imádom a macskákat, teljesen odavagyok értük. Amikor gyerek voltam, a lakótelepi lakásból csak azzal a feltétellel voltam hajlandó kertes házba költözni, hogy lehet saját cicám. A nagyszüleimnek mindig volt macskájuk, de egy saját cirmos az egészen más! Így megkaptam az első cicámat: fekete volt és Jerrynek hívták. Aztán az egyetemi kollégiumban is lakott velünk macska, mindenki őt kényeztette. Amikor az első egyszobás lakásunkban laktunk, egy ideig nélkülöznöm kellett a társaságukat, de minden nap lestem a villamosból, hogy melyik ablakban, erkélyen, pincelejáratban, parkban látok meg egy cicát. És egyszer egy rettentő hideg téli estén a lépcsőházunknál megláttam ŐT. Reszketett a vékony kis bundájában és nagyon éhes volt. Vittem neki langyos cukros tejet, simogattam, miközben habzsolta az ételt és tudtam, hogy ő lesz életem macskája. Süti velünk lakik (most már egy vidéki kertes házban) 9 éve.

Könyvmánia
Ez a szenvedélyem is gyerekkorom óta tart: a szüleim jó példával tanítottak az irodalom értékére, a könyvek szeretetére. Jólesik birtokolni is a könyveket, imádom látni, hogy több, mint egy teljes falat betöltenek... Azt hiszem, a gyerekeimre is rá tudom ragasztani ezt a "kórt", legalábbis már mutatkoznak ennek a jelei.

Kertmánia
Imádok kertészkedni, ilyenkor tél végén már teljesen zizi vagyok, annyira hiányzik, hogy matathassak valamit odakint... Azt hiszem, amíg kertem (és macskám) van, nem leszek depressziós, nem kell vadidegen pszihológusoknak kiöntenem a szívem, lelkem. A kertészkedés megnyugtat, kitisztítja a fejem és fizikailag is rendbetesz. Joga helyett is megteszi :)

Régi-tárgyak-mánia
Nagyon szeretek bolhapiacra járni, mindig lesem a lomtalanításokat és a régiségkereskedők boltjaiba is sokszor bekukkantok. Vannak tárgyak, amik megszólítanak. Látom bennük, hogy mik lehettek és hogy mik lehetnének... Nagy álmom, hogy egyszer legyen egy olyan kis boltom, lakberendező szalonom, ahol felújított régi bútorokat, tárgyakat is árulnék.

Kávémánia
Hát igen, kávé nélkül nem tudok létezni. De ez inkább a szenvedély kategóriába tartozik. Biztosan le lehetne szokni, de nem akarok... Szeretem így is, úgy is, amúgy is. Úgy vagyok a kávéval, mint Gombóc Artúr a csokoládéval...

Azt hiszem, ezek a jelentősebb mániáim, bár a párom még biztosan ide tudna írni egy fél oldalnyi (számára) idegőrlő szokásomat. A felsoroltakban is talál mindig kivetnivalót (drága, csak a helyet foglalja és drága, minek ez nekünk? és drága, mindent összeszőröz és drága...), de ő sem mentes a mániáktól. Szerencsére.

Kedves Misumma! Légy őszinte hozzánk és mesélj a szenvedélyeidről, mániáidról, rigolyáidról!

Tavaszváró

Hiába ígérnek még újabb havazást, lassan eljön a tavasz ideje...

Ha lenne egy vidéki kiskastélyom... 2.

Ariadne at home, Ariadne at home

vt wonen, vt wonen

Ariadne at home

vt wonen

vt wonen, vt wonen

vt wonen, vt wonen

vt wonen

Ariadne at home



vt wonen, Dentro Casa

Tripla csokis brownie

Hozzávalók:
15 dkg liszt
20 dkg cukor
3 tojás
15 dkg vaj vagy margarin
2 dl tej
5 evőkanál kakaópor
1 tábla Tibi étcsoki
némi maradék csokimiki, csokinyúl... vagy amit találsz otthon
kevés sütőpor
csipet só

A cukrot a tojásokkal elkeverem, majd beleteszem a lisztet, a sütőport, a kakaóport, és a sót. A vajat a csokimaradékokkal megolvasztom és hozzáöntöm a masszához. Beleteszem a tejet és az apró darabokra tört étcsokit. Jól elkeverem. Kivajazott, kilisztezett lapos sütőformába öntöm. 175 fokra előmelegített sütőben kb 30 percig sütöm.

Mennyei sütemény, maga a tömör gyönyör! És kiválóan felhasználható hozzá a sok ünnepek utáni maradék csokoládé...

Jó reggelt!

Palackoztam nektek egy kis napfelkeltét...

Türkiz hattyú gyöngysorral

Nagymamámtól örököltem ezt a porcelán madarat. Emlékszem, amikor kicsi voltam, akkor is mindig megcsodáltam a vitrinben. Tetszett ez a kecsesen ívelt forma, az áttetsző, mégis intenzív türkiz (azóta is ez az egyetlen kék árnyalat, amit igazán szeretek). Most a gyöngysoraimat tartom benne.
Egyszer az Ecserin láttam a vérvörös változatot, nagyon tetszett, csak éppen más már alkudozott rá...

Árnyjáték

Csendélet meleg színekkel

Pár napja északon jártunk a színek segítségével, most délebbre kalauzollak titeket. Ha meleg, barátságos hangulatot szeretnénk kialakítani a lakásban, használjunk földszíneket, barnát, rozsdaszínt, vöröset, sok fát. A helyi világítást szolgáló lámpák meleg fénye arra csábít, hogy pokrócba burkolózva, egy jó könyvvel a kezünkben belesüppedjünk kedvenc fotelünkbe, kizárjuk a külvilágot. Egy kevés zöld használatával természetesebbé, az arany, a bronz csillogásával arisztokratikusabbá tehetjük az összhatást. De a végeredmény mindenképpen megnyugtatóan otthonos lesz.

Virágsztár

Északi fény

Reggelente, amikor bekapcsolom a számítógépet, mindig kíváncsian várom, hogy ki miről ír a kedvenc blogjaimban. A skandináv oldalakon a képekben szoktam gyönyörködni. A vakító fehér fényekben, az ösztönösen jól használt hangsúlyokban, a tisztaságban és a tárgyakban. Nem zsúfolt, nem buja, nem túlfűtött. A fotókat nézve érezni a friss levegőt, hallani a csendet. Az otthonok meghitt melegét a fények - gyertyák, mécsesek, kislámpák - adják, nem a sötét tónusú kárpitok, falszínek.
Lakásunkban télen mi is megpróbálhatjuk követni az északi példát: a színes fotelokat, kanapékat vonjuk be fehér vagy csontszín huzattal, esetleg terítsük le fehér ágytakaróval. Tegyünk az asztalra fehér porcelán vázát, tálat, bonbonos dobozt, cserepes hagymás növényeket. Az ablakba állítsunk üvegtárgyakat ( régi üveget, gyertyatartót, vázát, palackot, de akár szép formájú befőttes üveget is...). A díszpárnákra tegyünk fehér, vagy halványkék, fakószürke huzatot.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy fókuszpontot adjunk a szobának: erős színt alkalmazva egy vagy két tárgyon élővé tehetjük az összképet. Ez lehet egy csokor virág, színes gyertyák, egy nagy tál tele gyümölccsel, színes mintás kispárna vagy takaró, ami a fehér háttér előtt nagy hangsúlyt kap.
Bátran kísérletezzünk, mert az átalakítás nem jár nagy felfordulással és nem is kerül olyan sokba. Ha pedig elmúlt a tél, újra jöhetnek a színek!

Heti virágjelentés

Nyílik az amarillisz és a kertből bementett sáfrány is. Örülök. Tetszik. Tényleg. De olyan jó lenne már KINT kertészkedni!!!

Lánc, lánc, Annalánc...

Szerdán kerestem valamit a fiókomban és a kezembe akadt egy nyaklánc, amit évekkel ezelőtt kezdtem el, de valahogy nem tudtam, hogyan fejezzem be. Annak idején damilra fűztem egy csomó gyöngyöt, amit itthon találtam, de ezzel vége is volt a dolognak. Tetszett ugyan a színek összevisszasága, mégsem találtam elég érdekesnek a végeredményt. Most viszont eszembe jutott, hogy van nekem valahol egy bronzos mázú kerámia korongom, elő is kotortam gyorsan egy régi dobozból. Egyszerűen átfűztem a láncot a közepén, így olyan lett, mint egy medál. Este a kislányom el akarta kunyizni, de én kőszívű voltam, nem adtam. Viszont megígértem, hogy készítek neki is egy láncot, rózsaszínt... Szóval van egy megrendelésem, igaz, hogy az 5 éves lányomtól, de nekem ez is elismerés. Nem is akármilyen!