2009. június 24., szerda

Esti séta

Evening walk













Ma nagyon zaklatott voltam, megnyugvásra volt szükségem. Felsétáltam a kápolnához naplementét bambulni. A csend, az ódon kövek, az égbolt közelsége lecsillapított. Miért ezeken az elvarázsolt, embertől nem háborgatott helyeken érzem magam otthon? Miért esik jobban a madarak éneke, a virágok illata és színe, a csendes időtlenség, mint a nyüzsgő élet? Nem tudom...

There is a little chapel near my home and I went to see the sundown in its garden. It was amazing...

4 megjegyzés:

  1. Ezek megint Annas szemszögből láttatják velem a környezetet..Nagyon szééép!!
    Nézz be a blogomba. Játékba invitállak!

    VálaszTörlés
  2. Remélem, ma szebb napra ébredsz! Ismerem ezeket az érzéseket, talán az elveszett Paradicsom utáni sóvárgás ebből az embertelen világból? Gyönyörűek a képeid!

    VálaszTörlés
  3. Tündérlátta köszönöm az invitálást, hamarosan jövök játszani!

    Köszönöm a dicséretet Szera, most már tényleg jobb egy kicsit a kedvem. Tudom, hogy butaság, de úgy érzem néha, amikor ilyen középkori épületek falai között járok, hogy otthon vagyok. Mintha éltem volna abban a korban... Ne nevess ki...

    VálaszTörlés
  4. Nem nevetlek ki! Az édesapám Zalában született, ott élt gyerekkorában, ott laktak a nagyszüleim, dédszüleim... és nekem a haza sokszor Öltárcot jelenti, pedig én csak látogatóban jártam ott...

    VálaszTörlés