New bread
Most tényleg büszke vagyok magamra! Kenyeret sütöttem, vagyis inkább cipót, burgonyásat, mert azt szeretem igazán.
Persze nem ment ez ilyen könnyen. Vasárnap ugyanis már próbálkoztam, igaz, akkor sima fehérkenyérrel, de az eredmény nem igazán győzött meg arról, hogy nekem kell saját készítésű péksüteményekkel ellátnom a családomat. Sem a kinézete, sem az íze nem volt valami eget rengető, úgyhogy kicsit el is szontyolodtam miatta. Rendes családom van, mert tisztességesen megkóstolták, majd nem túl lelkesen meg is ették azt a kis szeletet, amit próbaképpen adtam nekik. Mit mondjak, nem kértek repetát...
Ma itthon maradtam, és gondoltam, lesz ami lesz, nekiállok még egyszer és utoljára kenyeret sütni. Kikerestem egy igen guszta receptet
Limara blogjáról. Erre a
burgonyás kenyérre esett a választásom. Nem mindent úgy csináltam, ahogy írja (elég saccolós háziasszony vagyok), de nem nagyon tértem el az eredeti recepttől. Délelőtt 10-kor kezdtem hozzá, és egy fél órája lett kész a két illatos, ropogós héjú, foszlós bélű, mosolygós cipó :) Még azon melegében megettem egy csücsköt, már ha ennek a vigyori teliholdnak van ilyen része. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá a gyerekek, ha hazaérnek...
Minden jót nektek!
