2009. május 15., péntek

Egy öreg asztal új élete

The new life of an old table



Apai nagyszüleimtől örököltem pár éve ezt az asztalt. Használtuk ugyan étkezőasztalként, de ütött-kopott volt és valami egészen kiábrándító középbarna színben "pompázott". Egy hete megéreztem magamban a lendületet, hogy belevágjak a felújításába. Lecsiszoltuk (kisfiam is segített), lelakkoztuk törtfehér festékkel. A lapját épp hogy csak átcsiszoltuk és színtelen lakkal lelakkoztuk. Nem szerettem volna, hogy a sérülések, az idő és a használat nyomai eltűnjenek. Nagyjából 50 év tűnyoma és a vasaló égette folt fontos nekem. Nagypapám szabómester volt, nagymamám varrónő, ez volt az ő szabóasztaluk. Már a gyerekek is tudják, hogy mivel foglalkoztak a dédszüleik, emlékezni fognak rájuk. Elmeséltem már nekik jó párszor, hogy amikor a hugommal náluk nyaraltunk, az volt a jutalom, hogy rendet tehettünk a cérnás fiókban. Az anyagmaradékokból babaruhát varrtunk, még papír szabásmintát is készítettünk! Annyi szép emlék jut eszembe, ha végigsimítom az asztal lapját... A rádióból a "Szabó család" szólt és persze a "Kinyerma". Nagymamám olyan tortákat sütött, hogy bármelyik cukrászmester megirigyelte volna. És az a mennyei málnahab! Emlékszem a szobákra, a képekre a falon, a snidlinges vajaskenyér ízére, a redőnyön átszűrődő fényre.
Remélem, hogy képes leszek megmutatni a gyerekeimnek, milyen jó is emlékezni. Ezek az öreg tárgyak segítenek ebben. Kapcsok a múlthoz, megmutatják, honnan jövünk. Mesélnek egy családról, ahová tartozunk. És ez nagyon sokat jelent...

I inherited this table from my father's parents. We used it in the diningroom but it was shabby and it had ugly brown colour. One week ago I started to renovating this table. We smoothed it and painted it with ivory colour. But we didn't changed its top. There are much traces of needles and the iron. My grandfather was a gentlemen's tailor, my grandmother was a dressmaker and this table was their work-table. When I'm sitting by the table I can remember of my grandparents, of my childhood. We spent often summer holidays by their house. It was very good, I never forget it! And this table help me to remember...

8 megjegyzés:

  1. Szia, most találtam rá a blogodra és nagyon tetszik.
    Lomtalanításkor guberált, szörnyű zöld konyhakredenc lecsiszolásán túl vagyunk és a pultlap kivételével fehérre szeretnénk lefesteni. Te milyen festéket használtál?
    (képzeld a mi konyhaasztalunk is egy közel 90 éves hatalmas szabóasztal (örökség) benne a vasaló által égetett folttal.)

    VálaszTörlés
  2. Szia Réka!
    Trinát Kolor magasfényű zománcfestéket használtam, a kódja S 1005-Y60R. Szerintem jól lehet vele dolgozni és nem is túl drága. Ha készen lesz a kredenc, felteszed valamelyik blogodra? És arra a szabóasztalra is kíváncsi lennék azzal az égésnyommal... :)

    VálaszTörlés
  3. Ez most megint nagyon tetszett. Szinte láttalak kicsi lánynak, elképzeltem a cérnákat meg a sütiket. Csak nagyszüleidet nem tudtam magam elé képzelni sehogy. Biztosan őrzöl róluk valami jópofa megsárgult képet...
    Ágnes

    VálaszTörlés
  4. Igyekszem keresni róluk képet, biztosan valamelyik dobozban vagy fiók mélyén vannak...

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a segítséget.
    Ha kész lesz a szekrény,akkor megmutatom.
    Azt sajnálom, hogy a kiindulási állapotról nem készítettem fotót.
    A szabóasztalt pár éve egy asztalossal lekicsinyítettük, mert túl nagy volt a konyhánkba. A vasaló égette rész lett levágva, így sajnos arról már kép nem készülhet.

    VálaszTörlés
  6. Kedves Annás, egy kis ötletet kérnék, segítséget olyanban, amin már régóta gondolkodom. Van nekünk egy lépcsőházunk a házunkon belül, és a szüleim építették, ezért olyan anyagok és színek vannak, amik nekik tetszettek. És ők csípik a lakkozott fenyőt. Én meg nem, én az antik fenyőt (vagy diófa színűt) szeretem, meg a fehéret. Szerinted egy ilyen lakkozott fenyőlépcsővel meg korláttal mit lehet csinálni? Arra gondoltam, hogy azokat a részeket, amin nem járunk, törtfehérre festetem, a járófelülettel meg valami olyasmit csinálnék, mint Te az asztallappal, mert ezen ugye járunk, és ha fehér lenne, gyorsan lekopna (mert azért teljesen lecsiszolni embertelen munka lenne) az eredeti lakkig, az meg nem szép.
    Mi van, ha kicsit lecsiszoltatom a lapokat, átfestetem fehérrel, és utána lakkoztatom? Akkor vajon antik hatást adna?
    köszönöm: orsi

    VálaszTörlés
  7. Kedves Anna,
    véletlenül juttotam az oldaladra,én németországon élek, és nem tudok nagyon jol magyarul irni.
    Nagyon szép képeket muttatál.
    Egy szép hétvéget kivan,
    Christina Kölnböl

    VálaszTörlés
  8. Kedves Christina! Most találtam meg a kommentedet, nagyon örülök, hogy tetszik a blogom! Ne aggódj, kiválóan írsz magyarul : )! Bárcsak én tudnék így németül...
    Minden jót!
    Viele grüsse!
    Anna

    VálaszTörlés