Egy öreg asztal új élete

The new life of an old table



Apai nagyszüleimtől örököltem pár éve ezt az asztalt. Használtuk ugyan étkezőasztalként, de ütött-kopott volt és valami egészen kiábrándító középbarna színben "pompázott". Egy hete megéreztem magamban a lendületet, hogy belevágjak a felújításába. Lecsiszoltuk (kisfiam is segített), lelakkoztuk törtfehér festékkel. A lapját épp hogy csak átcsiszoltuk és színtelen lakkal lelakkoztuk. Nem szerettem volna, hogy a sérülések, az idő és a használat nyomai eltűnjenek. Nagyjából 50 év tűnyoma és a vasaló égette folt fontos nekem. Nagypapám szabómester volt, nagymamám varrónő, ez volt az ő szabóasztaluk. Már a gyerekek is tudják, hogy mivel foglalkoztak a dédszüleik, emlékezni fognak rájuk. Elmeséltem már nekik jó párszor, hogy amikor a hugommal náluk nyaraltunk, az volt a jutalom, hogy rendet tehettünk a cérnás fiókban. Az anyagmaradékokból babaruhát varrtunk, még papír szabásmintát is készítettünk! Annyi szép emlék jut eszembe, ha végigsimítom az asztal lapját... A rádióból a "Szabó család" szólt és persze a "Kinyerma". Nagymamám olyan tortákat sütött, hogy bármelyik cukrászmester megirigyelte volna. És az a mennyei málnahab! Emlékszem a szobákra, a képekre a falon, a snidlinges vajaskenyér ízére, a redőnyön átszűrődő fényre.
Remélem, hogy képes leszek megmutatni a gyerekeimnek, milyen jó is emlékezni. Ezek az öreg tárgyak segítenek ebben. Kapcsok a múlthoz, megmutatják, honnan jövünk. Mesélnek egy családról, ahová tartozunk. És ez nagyon sokat jelent...

I inherited this table from my father's parents. We used it in the diningroom but it was shabby and it had ugly brown colour. One week ago I started to renovating this table. We smoothed it and painted it with ivory colour. But we didn't changed its top. There are much traces of needles and the iron. My grandfather was a gentlemen's tailor, my grandmother was a dressmaker and this table was their work-table. When I'm sitting by the table I can remember of my grandparents, of my childhood. We spent often summer holidays by their house. It was very good, I never forget it! And this table help me to remember...