2018. április 3., kedd

A nagy kékség

.















































Szeretek szőni. Egészen megható látni, ahogy az egyszerű mozdulatok monoton sorozata a fonalat szövetté változtatja. Szövéskor az ember kicsit jobban megismerheti önmagát. Megmutatkozik, ki milyen színes egyéniség. Én ennyire :)

Életem első takácsmintás kendőjét készítettem el pár hete Judit műhelyében. Persze nem én lennék, ha nem a legkevésbé ideális fonalat vittem volna magammal, a kékfával festett mélylila gyapjúcsipke mintázása meg sem látszik a fekete felvetésben. Judit próbált terelgetni engem, hogy válasszak más fonalat, esetleg egy kiegészítő színt, ami kiemeli a fekete háttérből a majdnem fekete fonalamat, de én megmakacsoltam magam. Én butaságom, én kendőm...
Az első 10 cm megszövése után éreztem, hogy Juditnak igaza van, a halszálkamintát nagyítóval lehet majd keresni a kendőn. De csak szőttem és szőttem, bíztam a fonalban, a növényi festés különlegességében.
A fonal festése amúgy nem egyenletes teljesen, éjkék, tintalila, helyenként bronzos, barnás foltokkal. Szövés közben ugyan nem figyeltem az összhatást, mert teljesen lekötött a takácsminta mantrája, de amikor levettük a kendőt a szövőszékből, már megmutatkozott valami abból, amivé ez a szövet válni szeretne.

Itthon pihent egy kicsit, sajnos nem volt időm vele foglalkozni, de pár napja elővettem és nekiláttam a gyöngyözésnek. Szeretem a gyöngyöket. Szeretem a visszafogott, puritán holmikat kicsit megfűszerezni kis csillogással, nőiességgel. A fonal bronzos foltjai adták az ötletet, hogy bronzszínű gyöngyökkel díszítsem a rojtokat. Mivel nem tudtam dönteni a  fémes-lilás és a bronzos gyöngyök között, mindegyiket felfűztem. A rojtozáshoz szükséges négyórás munkából így csináltam könnyedén nyolcat.
















































Nézzétek, milyen érdekes, hogy a kékfából kinyert festőlé felszínén pár nap után megjelenő irizáló hártya színei köszönnek vissza a fonalon. Mintha a hold fényét beleszőttem volna a kendőbe...















































Végül nem bántam meg, hogy a saját fejem után mentem, nagyon tetszik a végeredmény. De legközelebb kontrasztos fonalból is megszövöm ezt a mintát, mert nagyon szeretném végre látni a kis cikkeket és cakkokat :)

6 megjegyzés:

  1. ez így tökéletes, ahogy van. gyöngyöstül mindenestül. a festőlé is annyira jól mutat, örülnék hasonló mintázatú edényeknek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye milyen szép a festőlé? Le kellett fotóznom :) Amúgy nagyon inspirálónak tartom a növénydarabkákat is, amikkel már festettem, és a foltos edények is gyönyörűek ám :)

      Törlés
  2. Senki más nem szőhette volna meg ezt a gyönyörűséget, Annás, csak te. Éppúgy, mint a festőnövényeiddel festett fonalaid, ez a kendő is olyan, mintha nem emberi kéz alkotta volna, hanem a természetanya maga hozta volna létre. Mint egy egyszerű zöld levél, amiben közelről, jobban megnézve vannak sárgás, barnás vagy vöröses foltok, ott az erezet mintája, a harmatcseppek árkai, apró bogarak lábnyoma, a nap csillogása. Illenek hozzá a gyöngyök is. Gyönyörű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan szépeket írsz, már csak ezért is érdemes posztolnom :) De igazad van, ebben több van, mint a gyári egyenholmikban, még ha nem is tökéletes. Pont ez az esetlegesség az, ami miatt nem tudom megunni a növényi festést...

      Törlés