2011. március 16., szerda

Most egy kicsit...

Black and white world



... fekete-fehérben látom a világot, még horgolni is fekete fonallal kezdtem. A feketéknek, szürkéknek nem a szomorúságát látom, inkább a kézzelfoghatóságát, a "már megtörténtségét", a józanságát. Hétvégén hirtelen olyan sok lett a szín, a világ egyszerre nyílt ki, szinte órák alatt...
Nincs semmi baj, talán csak a tavaszi fáradtság ül rajtam. Megyek és ki is alszom magamból. Kíváncsi vagyok, vajon most is színeset álmodok majd, mint egyébként mindig...

5 megjegyzés:

  1. minden rendben


    "Minden renben van, eltűnik
    Minden nyomtalan
    Mindenből amennyi jó, mindig
    Megmarad
    Nem lesz semmi gond, eljön a vége
    És egy pont
    Mindenből, amennyi szép, majd újra
    Szirmot bont

    Csak a most és nincsen más, néha
    Szállni tudjunk és
    Jót hozzon a sors majd mindig
    Ránk, amíg tudsz, maradj még,
    Higgyen, reméljen minden szív,
    Legyen tiszta minden út
    Értelem legyen majd a híd, ha a bűn
    A mélyre húz
    Minden él, érez és gondol Rád
    Élve éld, és ne csak várd a végét!

    Legyen béke mindenhol,
    Elég a könnyekből, a lázas álmokból
    Ami vagy az másról szól
    Minden él, érez és gondol Rád
    Élve éld, hogy ne rettegd a végét!

    Minden rendben van...

    Csak az igazat, nem kell más, én írok
    Majd egy sort
    Jót hozzon bármi a folytatás,
    Szóljon az igazi otthonról
    Őszintén szól minden száj, ahol
    Egyenes minden út
    Megnyílik végül minden zár, hisz
    Az önzetlenség a kulcs...
    Minden él, érez és gondol Rád
    Élve éld és ne csak várd a végét...

    Minden rendben van..."
    (Kowalszky meg a Vega

    VálaszTörlés
  2. Katalin :)

    Tündérlátta, á dehogy...

    VálaszTörlés
  3. Szerintem a fekete-fehér látásmód kiemeli a lényeget (és itt most nem a jó-rossz magabiztos szétválasztására gondolok). A színek kavalkádja gyönyörű, de ahogy haladunk előre, egyre inkább összefolyik, és ha sok színt összekeversz, az eredmény mindig a szürke lesz. :)

    VálaszTörlés
  4. Ugyanaz a kép színesben és fekete-fehérben teljesen más hangulatú. Fekete-fehérben nehezebb elkendőzni valamit, valahogy minden az "igazi" arcát mutatja. A portréknál is érdemes megfigyelni, mennyivel drámaibbak a fekete-fehér képek. De a színeket is nagyon szeretem. Talán csak a pillanatnyi hangulatomtól függ, éppen melyiket jobban. És a szürke az egyik legnagyobb kedvencem :)

    VálaszTörlés