Régebben nem szerettem a díszes porcelánokat. Csak és kizárólag dísztelen, egyszerű fehér készlet kerülhetett a konyhámba. Anyukám nagy bánatára még az egyetlen aranycsíkkal ellátott Meisseni étkészletet is lehisztiztem az érettségimre szánt ajándékok listájáról. Kaptam helyette, amit kértem: olcsó Alföldit, puritán fehérben. Ez a készlet azóta is hűen szolgál a mindennapokban, de ünnepek alkalmával kicsit bajban vagyok, hogyan is lehetne különlegessé tenni a terítéket. Nem lehetne esetleg újra érettségizni, anyu? Már nem tiltakoznék kézzel-lábbal egy kis kézzel festett Herendi, Meisseni ellen!
Egy haszna azért van, hogy annak idején én "győztem": a gyerekek nem törték össze az értékes porcelánokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése