Ezeket a képeket Misummának küldöm.
2009. február 13., péntek
2009. február 12., csütörtök
Tavaszváró ajtódísz
2009. február 10., kedd
Szoba-tavasz
Mókás székek

vt wonen

vt wonen, schöner wohnen

habitania



ariadne at home
Ezek a vicces ülőalkalmatosságok engem jókedvre derítettek. Egyediek, színesek és egy kis kézügyességgel (vagy segítséggel) mi magunk is alkothatunk hasonlót.
Végy egy régi széket, kezeld a fa részeket tetszés szerint (koptatás, fehérítés, festés esetleg natúran hagyva).
Keress a konyhaszekrényben, rongyoszsákban vagy a rőfösnél megfelelő mennyiségű textíliát. Ez lehet műszőrme a luxust kedvelőknek, konyharuha, ha az étkeződ székeit csinosítanád ki, lehet frottír törölköző a fürdőszobai ülőkéhez, farmer vagy képregénymintás anyag a kamaszok szobájába...
Készíts (készíttess) levehető huzatot a székre, vagy kárpitoztasd át.
Helyezd el a kész műalkotást lakásod bármely szegletében, garantáltan sikere lesz!
2009. február 9., hétfő
Tél, tavasz, tél, tavasz?
Kedves Olvasóim!
Mit gondoltok, melyik képsorozat készült előbb: a napsütéses, avagy a hóval borított? A kérdés kicsit trükkös, de aki az elmúlt pár napban és ma reggel is kinézett az ablakon, annak nem lesz nehéz a megoldás. Bizony, bizony a tavaszi felvételek megelőzték a télieket. Összesen 2 nappal... Ezen a télen úgy megy ez, mint a kötögetés: egy sima, egy fordított, +7 fok, -7 fok, napsütés, hóesés, tavasz, tél.
Legalább biztosan számíthatunk arra, hogy kiszámíthatatlan ez a február.
Szülinapi torta
Nagyon büszke vagyok magamra, mert a képen lévő tortát én találtam ki és én is készítettem el sk. Annácska is mosolyogva nézte, hogy még egy torta-csomagot is kapott a szülinapjára. Ráadásul még finom is volt.
Két vékony piskótalapot sütöttem, mindegyiket harmadoltam, margarinos kakaós krémmel megkentem a lapokat, majd az egészet kívülről is teljesen bekentem. Két marcipánmasszát összegyúrtam, aztán szinte átlátszóra nyújtottam. Minimális káromkodással rátettem a tortára (szerencsére nem szakadt el), majd a kiálló részeket levágtam. Ezután a sarkoknál a marcipánt behajtogattam, mintha csomagoló papír lett volna. A masnihoz másik színű marcipánból készítettem szalagot, ráügyeskedtem a tortára. A maradékból kis virágokat készítettem. Végül rátettem a gyertyát. Ennyi... Ugye nem is bonyolult?
2009. február 5., csütörtök
Boldog születésnapot Annácska!
Ezelőtt 5 éve született meg Annácska. Tündér volt, rózsaszín arcocskával, szabályos kis puttó. Nagyon vártam, hogy megérkezzen, egyrészt, mert óriási baba volt és alig tudtam cipelni már, másrészt, mert mindig egy (két) kislányt szerettem volna. Mondjuk, azt sem bánom, hogy elsőre fiú sikerült, ő is egy csoda...
Szóval megszületett a kislányom,
aki egy mindig megfelelni vágyó lázadó...
aki ha tehetné, egy rózsaszín csipkés tankot vezetne, legalábbis ez illene hozzá...
aki olyan magas hangon tud sikítani, hogy az amúgy alig mutatkozó szomszédunk kiszalad a házból, hogy megnézze, kiből jön ez a hang, mert a poharak összekoccantak a vitrinben...
aki egy kiránduláson a szökőkútból kihalászott egy döglött, de szép fényes rózsabogarat, amit aznap mindenhová magával cipelt aztán, egy botocskával megmosta a bogár fogát (!) és még a biztonsági övvel is bekötötte a kocsiban...
aki azt mondta 2 nappal ezelőtt, hogy amikor megszületett, én KINEVEZTEM őt Annácskának...
aki anyukám Golyó nevű cicájának az "anyukája" (fiam meg az "apukája")...
aki éjjel bejön a szobánkba az emeleten, felmászik a radiátoron az ablakba, hogy az amúgy tök sötét utcát lesse...
aki arra a kérdésre, hogy mit csinált első nap az óvodában, teljes természetességgel azt felelte, hogy "Hát hisztériáztam!"...
aki babakorától nagy barátságban (szerelemben?) van a szomszéd Ákival, de miután megtudta, hogy annak új szerelme lett, kétségbeesve kiabálta, hogy "Az nem lehet! Áki belém is jó barát!"...
aki kihallgatta az autóban egyik reggel a páromhoz intézett 30 perces lelkes monológomat, hogy mennyire jó lenne egy kis vidéki kúriában élni, majd az oviba beérve világgá kiabálta, hogy az ő anyukája vesz neki egy kastélyt...
aki arra a kérdésre, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" azonnal rávágja, hogy állatorvos és kis gondolkodás után hozzáteszi még, hogy hercegnő is...
aki annyira szereti a macskákat, hogy meg akarja tanulni a nyelvüket és ezért szorgalmasan nyávog...
akit annyira szeretek, hogy azt elmondani nem lehet...
Édes, Drága, Tündérem, Kincsem, Virágszálam, Bogárkám, Kiccicám, Nuszikám, Bucikám, Mucisom, Mancim, Büdös Kölkem, Annám, Annácskám az Isten éltessen sokáig!
Szóval megszületett a kislányom,
aki egy mindig megfelelni vágyó lázadó...
aki ha tehetné, egy rózsaszín csipkés tankot vezetne, legalábbis ez illene hozzá...
aki olyan magas hangon tud sikítani, hogy az amúgy alig mutatkozó szomszédunk kiszalad a házból, hogy megnézze, kiből jön ez a hang, mert a poharak összekoccantak a vitrinben...
aki egy kiránduláson a szökőkútból kihalászott egy döglött, de szép fényes rózsabogarat, amit aznap mindenhová magával cipelt aztán, egy botocskával megmosta a bogár fogát (!) és még a biztonsági övvel is bekötötte a kocsiban...
aki azt mondta 2 nappal ezelőtt, hogy amikor megszületett, én KINEVEZTEM őt Annácskának...
aki anyukám Golyó nevű cicájának az "anyukája" (fiam meg az "apukája")...
aki éjjel bejön a szobánkba az emeleten, felmászik a radiátoron az ablakba, hogy az amúgy tök sötét utcát lesse...
aki arra a kérdésre, hogy mit csinált első nap az óvodában, teljes természetességgel azt felelte, hogy "Hát hisztériáztam!"...
aki babakorától nagy barátságban (szerelemben?) van a szomszéd Ákival, de miután megtudta, hogy annak új szerelme lett, kétségbeesve kiabálta, hogy "Az nem lehet! Áki belém is jó barát!"...
aki kihallgatta az autóban egyik reggel a páromhoz intézett 30 perces lelkes monológomat, hogy mennyire jó lenne egy kis vidéki kúriában élni, majd az oviba beérve világgá kiabálta, hogy az ő anyukája vesz neki egy kastélyt...
aki arra a kérdésre, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" azonnal rávágja, hogy állatorvos és kis gondolkodás után hozzáteszi még, hogy hercegnő is...
aki annyira szereti a macskákat, hogy meg akarja tanulni a nyelvüket és ezért szorgalmasan nyávog...
akit annyira szeretek, hogy azt elmondani nem lehet...
Édes, Drága, Tündérem, Kincsem, Virágszálam, Bogárkám, Kiccicám, Nuszikám, Bucikám, Mucisom, Mancim, Büdös Kölkem, Annám, Annácskám az Isten éltessen sokáig!
2009. február 4., szerda
Levél a távolba
Drága Tesóm!
Meg tudsz nekem bocsátani?
Ma csomagot hozott a postás Tőled, aminek rettentően megörültem.


Boldogan rontottam neki a csomagolópapírnak. A képek tanúskodnak róla, milyen vehemenciával (a rám egyébként nagyon jellemző türelemmel...öhöm...öhöm...) hámoztam ki a meglepit a több réteg védőpapírból.

Aztán amikor megláttam, hogy milyen gyönyörű könyvet küldtél nekem, teljesen elolvadtam! Az albumot elölről hátra, majd hátulról előre, aztán újra és újra átlapoztam...

...és ekkor néztem meg a mellékelt képeslapot is, amiben "örök harag" terhe mellett a lelkemre kötötted, hogy csak a szülinapomon bonthatom ki a csomagot!!! Hát így jártam. Párom persze jót nevetett, csak annyit mondott, hogy hát ez jellemző.
Az ajándékot nagyon-nagyon köszönöm és bocsánatért esedezem!
Puszil: Tesó
Meg tudsz nekem bocsátani?
Ma csomagot hozott a postás Tőled, aminek rettentően megörültem.
Boldogan rontottam neki a csomagolópapírnak. A képek tanúskodnak róla, milyen vehemenciával (a rám egyébként nagyon jellemző türelemmel...öhöm...öhöm...) hámoztam ki a meglepit a több réteg védőpapírból.
Aztán amikor megláttam, hogy milyen gyönyörű könyvet küldtél nekem, teljesen elolvadtam! Az albumot elölről hátra, majd hátulról előre, aztán újra és újra átlapoztam...
...és ekkor néztem meg a mellékelt képeslapot is, amiben "örök harag" terhe mellett a lelkemre kötötted, hogy csak a szülinapomon bonthatom ki a csomagot!!! Hát így jártam. Párom persze jót nevetett, csak annyit mondott, hogy hát ez jellemző.
Az ajándékot nagyon-nagyon köszönöm és bocsánatért esedezem!
Puszil: Tesó
2009. február 3., kedd
Mesélő ajtók, ablakok 2.
2009. február 2., hétfő
Havas hétvége

Talán mondanom sem kell, a cica-doromboltatós, ki-sem-mozdulós vasárnapból semmi sem lett. A hó kitartóan esett hatalmas pelyhekben, a kert egyre jobban hasonlított egy igazi téli kertre. A gyerekek is boldogan lesték, mikor lesz már elég hó egy kis hócsatához és hóember építéshez. Kint töltöttük a délutánt hógolyókat hajigálva, szaladgálva. Nevettünk, kipirultunk, elfáradtunk. Este egy nagy bögre meleg kakaó után nekiláttunk a nagy rakás csokis muffin elkészítésének. Megint a díszítés lett a fő attrakció, az ördögöcskék beleadtak apait-anyait. És ettek is lelkesen. Ekkora fültől fülig csokimaszatot már rég nem láttam rajtuk! Simi és Annácska terveztek még maguknak farsangi jelmezt is... de erről majd máskor írok képes beszámolót!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


