"A kukackát fel kell tűzni a horogra, be kell lógatni a vízbe. Türelmesen kell várni. Ha kapás van, gyorsan ki kell húzni a halacskát és kész... Azt hiszem, értek a horgászathoz!" Ezt a magabiztos monológot 5 percnyi pecázás után adta elő kislányom. Párom testvérétől kaptak ajándékba egy-egy horgászbotot, amit mindjárt ebéd után ki is próbáltak a gyerekek. Nagyon élvezték, hogy valami egészen új dolgot csinálhattak. Azt gondoltam, az első fél óra után múlik majd az újdonság varázsa, folyton izgő-mozgó lányom nem tud majd egy helyben maradni. Legnagyobb csodálatomra azonban négy és fél órát töltöttünk a vízparton horgászással. Lassan belejöttek a mozdulatokba, örültek minden egyes kifogott halacskának, közelről megvizsgálták őket, kislányom állandóan simogatta szerencsétlen teremtéseket, biztatta őket, hogy játsszanak a "pajtásaikkal"... Párom és testvére tanítgatták a gyerekeket én meg csak kibiceltem. Jó volt látni a "fiúkat" egy húron pendülni... akarom mondani horgászzsinóron...
Szóval itthon vannak, de drágák... :)
VálaszTörlésIgen, visszakaptam őket épen, egészségesen!!!
VálaszTörlésde hangulatos! Melyik vízen pecáznak a gyerekek?
VálaszTörlésA Malom éri csatornán voltunk, közel a Dunához. Tényleg nagyon nyugodt és pihentető volt a hely hangulata... amikor a gyerekek csendben voltak :)
VálaszTörlés