In progress...
Ma hatalmasat sétáltunk a környéken, jólesett ebben a tavaszias időben kimozdulni kicsit. Igaz, nyakig sárosak lettünk, mert az aszfaltozott utakat ügyesen elkerültük, de a gyerekeknek ez semmilyen lelki megrázkódtatást nem okozott, sőt talán azt élvezték a legjobban, hogy belemászhattak minden útjukba kerülő pocsolyába, a domboldalon lefelé csordogáló hólé patakba. Én ismét összeszedtem néhány tobozt (imádom őket), ők gyűjtögettek botokat (séták során gyűjtött botból is több van itthon mint elég), láttunk nagy réti madarat (sajnos elrepült, mielőtt lefotózhattam volna).
Amikor hazaértünk, újra leültem horgolni. Terítő készül, és ismét csak a saját fejem után megyek, igaz, így sokszor bontani is kell, mert nem úgy néz ki, mint ahogyan elképzeltem, de ettől függetlenül gyorsan haladok a horgolással. Talán azért, mert szeretem csinálni :)
szép lesz a terítő, a cica bűbáj, a bögrealátét is különleges. szóval idilli hangulat van nálatok :)
VálaszTörlésIdillinek túlzás nevezni, de azért nem rossz :) Az alátét nagy kedvencem: nagymamámék ősrégi barackfája kiszáradt, ezért ki kellett vágni. Az egyik ágának a metszete teljesen szív alakú, ezért megkértem apukámat, hogy vágjon nekem egy szeletet belőle. Így van ey különleges emlékem a fáról, a kertről, a nagyszüleimről...
TörlésIgen, meg azért, mert még kicsi a sugár:) Elképesztően meg tud nőni egy körív később, nem?:)
VálaszTörlésTeljesen igazad van. Szerencsére nem volt túl sok ebből a fonalból, így hamar elkészültem :)
Törlés