A húsvéti szünetben kicsit elbújtam, nem is nagyon jöttem a számítógép közelébe. Őszintén szólva már kezdtem kicsit túlzásba vinni a blogolást, rengeteget lógtam a neten, nagyon sok időt töltöttem a virtuális világban. Kimondottan pihentető volt mással foglalkozni, sokat sétáltunk a környéken, bütyköltünk a kertben, beszélgettünk és persze elővettem egy-két régebben félbehagyott kézimunkát is. Pár hete kezdtem el egy kis zsákot horgolni, csak úgy magamtól. Gondoltam, jó lesz a fonalaimnak. De ahogy alakult, az jutott eszembe, hogy pont ilyen kellene Annácskának a tornacuccok tárolására, hiszen szeptembertől iskolába jár majd a nagylány. Sötétlila fonalból készítem majd és hátizsákszerű pántokat horgolok rá, hogy könnyebben lehessen cipelni... Ha az elejére egy legombolható zsebet tennék, egészen olyan lenne, mint egy igazi hátizsák... Nem is tudom... Valószínűleg nem ez lesz az egyetlen zsák, amit készítek :)
(A zsákocska leírását megtalálhatjátok a Horgo-blogban)
Nagyon szép lett!!!
VálaszTörlésJól néz ki! Rövidpálcák?
VálaszTörlésKöszönöm Tündérlátta és Belinda! És igen, rövidpálcák :) Most tettem fel a Horgo-blogba a leírást.
VálaszTörlésJó lett, tetszik. :) A húsvéti számítógép kihagyással hasonlóan voltam.
VálaszTörlésNagyon tetszik!!!A netezős problémádat teljesen átérzem.Néhány napig én sem voltam gép közelben,és egyáltalán nem hiányzott.Igaz,reggeltől estig együtt voltunk ,és semmi más dolgunk nem volt csak együtt lenni.
VálaszTörlésHát igen, már kellett ez a kis szünet. De most újra jó leülni a géphez írogatni és olvasgatni...
VálaszTörlésJé, nincs itt, amit tegnapelőtt írtam, valamit elronthattam...
VálaszTörlésvalami olyasmi volt, hogy büszke vagyok rád, Annás :-) mert én pl egyáltalán nem vagyok ilyen erős, valószínűleg nagyobb a függés, de Neked legalább néha sikerül!
Ahogy a horgolás is... mondom én, hogy meg kellene tanulnom horgolni... olyan jó kis dolgok születnek a kezeid között!!!
Tudod Feketeribizli, nagyon szíven ütött, amikor a gyerekek csak szomorúan legyintettek, hogy "anyu már megint blogol..." Akkor nagyon elszégyelltem magam. Lehet, hogyha nem hallom meg ezt a kis lemondó sóhajt, nem is változtatok semmin és tovább ülök a gép előtt. De most próbálok olyankor blogolni, amikor nem az ő idejükből (és a lelkükből) rabolok el darabkákat... A horgoló "tudományomat" pedig szívesen megmutatom Neked. Ha Pesten jársz, esetleg találkozhatnánk... De emilben is kérdezhetsz nyugodtan, ha tudok, segítek :)
VálaszTörlés