Anyukámtól kaptam pár régesrégi lenvászon kendőt a nagymamám hagyatékából. Hosszú évtizedekig használták őket, így elrongyolódtak, pecsétesek lettek, a javítás javításának javítása is elvásott rajtuk. De valahogy mégsem vitt rá minket a lélek, hogy tűzre tegyük ezeket a kézi szövésű holmikat. Rakosgattuk őket ide-oda, hátha jók lesznek még valamire.
Aztán eszembe jutott, hogyha az ép részeket kivágom, készíthetek belőlük párnahuzatot. Tegnap este nekiláttam a munkának. Az egyik kendő csücskében találtam egy hímzett monogramot: "B A", nagymamám nevének kezdőbetűi. Beszélő neve volt, mint Kosztolányi Dezső hőseinek: Békés Anna... Természetesen a hímzett textildarabot is felhasználtam a párnahuzathoz.
Amikor elkészültem, percekig csak simogattam a párnát. És boldog voltam. Nagyon...
I had some old linen dusters from my grandmother. They were very ragged and stained. But I didn't want to throw out they. And yesterday I had an idea, I make patchwork cushion from this old dusters. I found my grandmother's embroidered initials on one of them.
I finished today this cushion and I'm very, very happy because I saved something beautiful and personal from the past of my family.
Milyen szép hogy igy átmentetted a múltnak ezeket az apró darabkáit.Biztosan nagyon sokat tudnának mesélni!És milyen csinos diszpárna lett belőle.
VálaszTörlésMegértem az örömödet...... nagyon szép!
VálaszTörlésKöszönöm! Nagyon szeretek régi, mások által megunt vagy használhatatlannak ítélt tárgyakat átalakítani, felhasználni, megmenteni. Nem kell feltétlenül családi darabnak lennie, az Ecserin, de akár lomtalanításkor is találok "kincseket". Van, hogy azonnal tudom, mit kezdjek a szerzeménnyel, néha azonban hónapokig várnak a sorukra egy szekrényben, valamelyik fiók mélyén vagy a garázsban...
VálaszTörlés:O)
VálaszTörlésAnna ezzel én is így vagyok, van hogy rögtön tudja az ember hogy egy-egy junk darabból mi lesz, van hogy nem,
VálaszTörlésmegértem az örömöd, a párna tetszik ill a huzta, nagyon jó lett és a cím is találó,
na.. hát ezért szeretek a Te blogodra járni...-)
Nagyon szép történet...
VálaszTörlésKedvesek vagytok! Ha látom, hogy másoknak is tetszik egy-egy "munkám", új lendületet kapok :)
VálaszTörlésGyönyörű a párna, és megindító a ragaszkodásod. :) (Én is ilyen vagyok ám.:D)
VálaszTörlésJaj:) szívből örülök, mert én is így vagyok sok régi dologgal nem tudom őket kidobni. Egy-egy tárgyban benne van a használója lelke :) és igen, szép gondolat ez a fajta újrahasznosítás :) Öröm nézni a munkáidat:) Köszönöm.
VálaszTörlésJó tudni, nem vagyok egyedül ezzel a gondolkodásmóddal... (Időnként néhányan úgy néznek rám, mintha egy idegen bolygóról jöttem volna :/ )
VálaszTörlésIdegen bolygóról ? Akkor én is egy idegen vagyok ! Hogy mennyi ilyen vásznam van ugyanezért erre-arra fiókok, ládák mélyén ??? !!!! Most legalább tudom,mire várnak. Bár néhányat azért szoktam használni a friss, meleg kalács takargatására. Szerintem, finomabb, amelyik ilyen vászonba burkolózhat... :-)))
VálaszTörlésÖrülök, hogy megmutattad, hogy kelthetem a többit is új életre.
Anna ez nemcsak szép, de rengeteg fantázia van benne!!! Ásd bele magad!
VálaszTörlésSokféle holmit lehet készíteni ilyen maradékokból, nem csak párnahuzatot. Konyhai székre kispárnát, tányéralátétet a terítékhez, kibélelhetünk vele fonott kosarat. Ha duplán varrjuk meg, kenyértartó zsák lehet belőle... csak a fantáziánk szab határt!
VálaszTörlésKöszi a biztatást Tündérlátta : )
VálaszTörlés