A minap gyerekestől, nagypapástól elmentünk játszani egy kicsit a "Béke" parkba. "Sokkal nagyobb volt ez a hajóhinta, amikor mi gyerekek voltunk!" Így csodálkozott húgom, amikor meglátta ezeket az ütött-kopott játékokat. Szerintem téved :) Mi voltunk kicsik. Mi láttunk óriásinak olyan sok mindent. Azóta az emlékeink kifakultak, megkoptak, összementek. De megvannak még és mosolyogva gondolunk vissza rájuk. Gyerekeink is ugyanolyan boldog nevetéssel hintáztak, ahogy annak idején mi. Mintha magunkat látnánk. Megnyugtató ez a folytonosság, a töredékekben újra átélt gyermekkor. Hogy nem számít harmincvalahány év, ezerötszáz kilométer, mindig vannak közös emlékek, kapcsolódási pontok. Mindig egy család leszünk, amíg világ a világ... Boldog születésnapot Tesóm!
A tesók kincsek...
VálaszTörlésBizony, bizony!
VálaszTörlés