Október

October

Mennyire nem szerettem én régebben az őszt, sem a színeit, sem a fényeit, sem a szomorúságát. Még az illatait sem. Bár most rémlik azért, hogy a tesómmal milyen lelkesen hemperegtünk az összesöpört, embernyi avarkupacban, aztán égettük is, izzott a parázs, mi meg bámultuk, botot tettünk a közepébe, és az izzó végű ággal mindenféle alakzatokat rajzoltunk sötétedéskor a levegőbe. Mekkora varázslat volt :)
Szedtük a vadgesztenyét is kilószám, egyszerűen csak a fényesbarna szépsége miatt, meg néha kis figurákat is készítettünk belőlük. Bár inkább csak a gyűjtés élményéért gyűjtöttük őket, azt hiszem. Persze színes falevelek, botok nélkül sem lehetett hazaérni egy-egy sétáról.
És igen, ott volt a naspolya, amit lehetetlen normálisan enni, mindig csupa maszat lettem tőle, de olyan finom, különleges íze volt...Azt hiszem, imádtam gyerek lenni :)

Az ősztől való viszolygásom inkább később alakult ki, talán kamaszként, nem is tudom. Soha nem viseltem barnás, sárgás, narancsos színeket, csak hideg árnyalatok voltak körülöttem. A szürkéket, lilákat, rózsaszíneket most is kedvelem, de egyre többször választok egy-egy meleg tónusú kiegészítőt itthonra.
Kezdem újra megkedvelni ezt az évszakot. Talán, mert már búcsúztam néha, mert emlékeket ébreszt, mert izzik. Mert tüzet lehet gyújtani a kandallóban, mert össze lehet söpörni a lehullott leveleket, mert a gesztenyék csak arra várnak, hogy összeszedegessük őket. Mert egy kicsit újra gyerek lehetek az enyéimmel.