Hamarosan...

Before the end of October

... minden szürke lesz, de addig még ragyognak a színek...

Most csak képek...

Only photos...

... mert miről is írhatnék?

Október

October

Mennyire nem szerettem én régebben az őszt, sem a színeit, sem a fényeit, sem a szomorúságát. Még az illatait sem. Bár most rémlik azért, hogy a tesómmal milyen lelkesen hemperegtünk az összesöpört, embernyi avarkupacban, aztán égettük is, izzott a parázs, mi meg bámultuk, botot tettünk a közepébe, és az izzó végű ággal mindenféle alakzatokat rajzoltunk sötétedéskor a levegőbe. Mekkora varázslat volt :)
Szedtük a vadgesztenyét is kilószám, egyszerűen csak a fényesbarna szépsége miatt, meg néha kis figurákat is készítettünk belőlük. Bár inkább csak a gyűjtés élményéért gyűjtöttük őket, azt hiszem. Persze színes falevelek, botok nélkül sem lehetett hazaérni egy-egy sétáról.
És igen, ott volt a naspolya, amit lehetetlen normálisan enni, mindig csupa maszat lettem tőle, de olyan finom, különleges íze volt...Azt hiszem, imádtam gyerek lenni :)

Az ősztől való viszolygásom inkább később alakult ki, talán kamaszként, nem is tudom. Soha nem viseltem barnás, sárgás, narancsos színeket, csak hideg árnyalatok voltak körülöttem. A szürkéket, lilákat, rózsaszíneket most is kedvelem, de egyre többször választok egy-egy meleg tónusú kiegészítőt itthonra.
Kezdem újra megkedvelni ezt az évszakot. Talán, mert már búcsúztam néha, mert emlékeket ébreszt, mert izzik. Mert tüzet lehet gyújtani a kandallóban, mert össze lehet söpörni a lehullott leveleket, mert a gesztenyék csak arra várnak, hogy összeszedegessük őket. Mert egy kicsit újra gyerek lehetek az enyéimmel.

Cica

Cat

Cicák mindenfelé laknak. Mostanában egyre gyakrabban járok képzeletben itt, az osztrák hegyekben. Ha ebben a pillanatban választanom kellene, hogy hol éljek, hát nem sokat kellene gondolkodnom rajta. Még az sem zavarna, hogy sokszor borongós az idő, hogy sok a turista, hogy nem vagyok osztrák...