De rég nem jártam erre, már vagy másfél hónapja született az utolsó bejegyzésem. Oka van ennek is, mint mindennek.
A fonalak, textilek, színek már gyerekkorom óta érdekelnek, az évek során megtanultam kötni, varrni, horgolni. Egy ideje kíváncsi lettem a fonalfestésre is. Próbáltam a gyári festékeket, és szinte minden alkalommal csalódott voltam kissé, hogy nem pont olyan lett, mint amire vágytam, ezért el is ment a kedvem az egésztől.
Aztán jött ez a bolondság, a növénnyel festés. Megtanított türelmesnek lenni, mert sokszor napokig tart a festés. Megtanított elfogadónak lenni, mert a növények még az én kedvemért sem hajlandók előbb virágozni, előbb hozni termést. Megtanított előre gondolkodni, mert ha elspájzolok növényt vagy festőlevet, akkor nem kell teljesen igazodnom az évszakokhoz. Megtanított kíváncsinak lenni, mert mindig újabb és újabb meglepetés ér, amikor a fonal megszárad. Megtanított színesebbnek lenni, mert egyre inkább megszeretem az összes árnyalatot, amit a természet adhat nekem.
És megtanított, hogy vállaljam az álmaimat, bízzak magamban és végre kezdjek olyasmivel foglalkozni, aminek szinte minden perce örömmel tölt el :)
Annás kertje újra megtelt növényekkel, színekkel. Amikor a blogom indult, más nevet szerettem volna választani, de az már foglalt volt, így lett Annás kertje. Kifejezte az akkori énemet is, mert főként a kertemről készült fotókat posztoltam, de ahogy teltek az évek, úgy fordultam egyre inkább a kötés és horgolás felé, így az Annás kertje már kicsit furán hatott, jó lett volna valami új név, de mivel megszoktam, nem változtattam rajta. Nemrég jöttem rá, hogy növényi festéssel újra kerek lett a történet, mert a fonalfestéshez növényeket a kertemben (is) szedem :)
Annás kertje, ahol a színek teremnek...
