2015. szeptember 22., kedd

Szöszinek...

Szöszi gives the finishing touches to my cardigan :)
















































... mindenhol ott kell lennie, semmiből nem maradhat ki, állandóan ott lábatlankodik körülöttem. Most éppen a száradni kiterített kardigánon mászkál, apró mélyedéseket hagynak a mancsai a gondosan eligazgatott horgoláson.

A kardigán készítése igen kalandosra sikeredett, ugyanis évekkel ezelőtt vásárolt Esti mese fonalból készült, amelyet roppant ügyesen sk festettem szürke cirmosra. A motringok nagyon szépen mutattak egymás mellett, de a horgolás kihozta belőlük a legrosszabbat, egyik így volt foltos, a másik úgy, pontosan látni lehetett, hogy hol fogyott el az egyik gombolyag és hol kezdődött a másik. Szidtam is azt a dilettáns nőszemélyt, aki ilyen fakezű, hogy nem tud hét gombolyagnyi fonalat legalább megközelítőleg azonos mintájúra és árnyalatúra festeni. Nemhogy hetet, még kettőt sem :(
Nem maradt más hátra, mint morogva meghorgolni a kardigánt, aztán feltúrni a fiókokat maradék fekete festékért. Szerencsére az egyik fiók mélyén lapult még egy zacskó Columbus festék, azzal meg is festettem a kardigánt. Persze 35 dekányi fonalra nem volt elég ez a mennyiség, de én nem is feketét szerettem volna kapni, hanem sötétszürkét. És így is lett. Most szárad a hányatott sorsú kardigán, de már látszik, hogy foltos lett a festés. Nem baj, most nem idegesítem magam ezzel, ráérek majd akkor agybajt kapni, ha tényleg annyira béna lett, hogy újra be kell festenem.
Amúgy meg a fonal is alig lett elég, még a horgoláspróbát is le kellett bontanom, hogy be tudjam fejezni a kardigánt. Még maradt egy kis incifinci fonalam, az kell majd a hurkos gomblyukakhoz, úgyhogy tényleg minden fonalamat belehorgoltam ebbe holmiba.
A gombokra még nincs ötletem, de biztosan ki fogok találni valamit, amíg megszárad a kardigán. Vagy amíg ismét megszárad az újabb festés után...

6 megjegyzés:

  1. Így nem látszik rajta semmiféle színfolt...de lehet Szöszi eltakarja :o)
    Nagyon tetszik a kardigán mintája!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy szárad a kardigán, úgy lesz egyre foltosabb. Most kicsit olyan, mint a koptatott farmer a 80-as évekből :) Amúgy a jó öreg nagyimintával készült, nincs benne semmi különleges...

      Törlés
  2. Szia Annás! Szemmel láthatóan nagyot nőtt Szöszi! Aranyos nagyon - most láttamozza a munkádat... és ha nem tetszene neki, akkor nem menne rá - de mivel mindenhol "anyu" szaga van, ezért ő is ott szeretne lenni... Várom a további horgolási- és cicás híreidet, melyeket mindig örömmel olvasok! Ibolya

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ibolya! Igen, szöszi növöget, de még most is kicsinek látom a kandúrunkhoz képest :) Tényleg nagyon bújós cica, és nagy örömömre hangosan szokott dorombolni (Titusz csak halkan rezeg). Sajnos a horgolás és főleg a fonalak nagyon érdeklik, nem egy madzagot elrágott már, amikor ott felejtettem a kanapén. Most már óvatosabb vagyok, elteszek előle mindent...

      Törlés
  3. Ez a Szöszi! Imádom! :o)
    Nem vagy Te fakezű! Sőt, nagyon is bátran bánsz a festékkel! Ha annyira nem tetszik, még mindig lefejtheted és mást csinálhatsz belőle!
    Gombokra ajánlom a Facebook-on eni.co - t, Enikőt, gyönyörű fagombocskái vannak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül tetszik a festés, bár foltos, de egy kicsit a koptatott farmerre hasonlít, így nem festem át a kardigánt újra. Már csak a szálakat kell eldolgoznom, és jöhetnek a gombok. Próbáltam horgolt bombot, gyöngyöt, de egyik sem győzött meg, úgyhogy majd körülnézek, mi más illene hozzá. A fagomb pont ehhez a kardigánhoz nem jó, de majd horgolok olyat is, amihez meg pont az illik, köszi a tippet :)

      Törlés