Nem hagytam ám fel...

Naturally dyed rainbow

... közben mindenféle madzagok és anyagdarabkák növénnyel való megszínesítésével sem, az őrületbe kergetem a rokonságomat és a barátaimat, hogy éppen mit gyűjtsenek nekem az aktuális boszorkánykodásomhoz :)
A dokumentálást kellene még kicsit kevésbé lezseren kezelnem, hiába jó a színmemóriám, ezt az egyre növekvő kupacot én sem tudom már fejben tartani. Most még vissza tudom keresni, hogy ki kicsoda és hogyan készült, úgyhogy a napokban nekilátok a felcímkézésnek.
Azt is elkezdtem nézegetni, próbálgatni, hogy mennyire bírják az egyes festések a napfényt, milyenre fakulnak. Egy hónapra brutális napsütésnek teszem ki a kis mintacsíkokat, így össze tudom hasonlítani őket az eredeti színnel. Lett néhány meglepetés, de azért megnyugtató, hogy az erősen fakuló színek is szépek maradnak, csak esetleg közük nincs ahhoz, mint amikor kikerültek a festőléből és éppen megszáradtak. Talán nem is az a lényeg, hogy ne fakuljanak ki a növénnyel festett anyagok, hanem hogy ezt egyenletesen tegyék.

Most is ázik öt selyemdarabka, már csak három hetet kell várnom az eredményre...

Danielának...

Autumnal scarf for Daniela

...tesóm kisebb lányának készült ez a sál. A könyvemből kinézte magának a Szikra nevű modellt (nem, nem én tukmáltam rá), és beszaladtunk a Barkába, ahol a Patak fonal Homokvár árnyalatából választott három gombócot (és ezt sem én erőltettem, én biztosan valami élénkebbet választottam volna egy 11 évesnek, de ő most ezt a színvilágot kedveli).
Nagyjából egy hét alatt el is készültem a sállal, pont a szülinapjára :) Még a héten fel is adom neki postán, jól jön majd egy puha nyaktekerenc a holland őszben...

A kiscsaj egyébként megfertőződött, már májusban meg kellett mutatnom neki a horgolás alapjait, és most, a legnagyobb kánikulában is előkerültek a fonalak, a horgolótűk, és hármasban (Anna, Daniela és én) szorgosan horgolgattunk :)

A Patak 3 mm-es tűvel horgolva nagyon puha, ennek ellenére elég tömör lesz, kellemes kora őszi kendők és sálak készülhetnek belőle. Én már neki is láttam a következőnek, Annának készül a sejtmintás stóla Sellő árnyalatból. Rojtokat is kért rá. Kap :)

Sajtos nagypárnák

Something cheesy

Ez is amolyan mi-van-éppen-itthon-amiből-süthetek-valamit ennivaló, tetszőlegesen cifrázhatók a hozzávalók.

A képen látható sajtos nagypárnák 15 x 15 cm-esek, és így készülnek:

Hozzávalók:
* kb. 50 dkg liszt
* fél kocka élesztő (kb. 2,5 dkg)
* kb. 7 dkg vaj
* 1 db tojás
* 3 evőkanál tejföl
* 1 csapott evőkanál só
* 1 teáskanál cukor
* kb. 2 dl tej
* 10 dkg sajt


A lisztbe beleteszem a sót, a cukrot, a tojást, a tejfölt, az olvasztott vaj felét, belemorzsolom az élesztőt, majd annyi tejet adok még hozzá, hogy lágy tésztát kapjak. Nem szoktam külön felfuttatni az élesztőt, csak nagyon alaposan átgyúrom, kidolgozom a tésztát. Meghintem liszttel a tészta tetejét, majd félreteszem, és hagyom, hogy duplájára keljen.
Ezután lereszelem a sajtot, majd amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkára borítom, és vékonyra nyújtom (kb. akkorára, mint a gyúródeszka). Megkenem a maradék olvasztott vajjal, majd félbevágom. Az egyik felet megszórom sajttal, és erre ráborítom a másik felet úgy, hogy a vajas oldala legyen befelé (a sajt felé). Az így kapott tésztaszendvicset nyolc részre vágom (lehet többre is, ha kisebb falatkákat szeretnénk kapni), és beteszem a hideg sütőbe 200 fokra, kb. 30-35 percre (amíg a nagypárnák teteje kicsit megbarnul, a sajt pedig aranyszínűre pirul). A sajt ki fog folyni oldalt, de ez nem gond, a gyerekeim például pont így szeretik :)
A nagypárnákat sajton kívül tölthetjük még sonkával vagy túróval, esetleg gombával, de egyszerre beletehetjük mindet, ha ahhoz van kedvünk.

A sajtos nagypárnáknak sikere volt, és engedélyt kaptam arra, hogy süssek máskor is :) Pont jó lesz a gyerekeknek tízóraira a suliba...

Kissé módosítanom kellett...

Buttons for my white tunic

... a fehér tunikámon, mivel a próbaüzem alatt (egy napot ebben csavarogtam a rokonokkal Pesten) kb. 10 centit megnyúlt, így örülhettem, hogy az amúgy sem túl szégyenlős nyakkivágásból épp nem villan ki a köldököm. Szerencsére pocsék idő volt, és egy nagy kendővel elrejthettem a fehérneműmet. Ha sütött volna a nap, a hasam is szépen lebarnulhatott volna...
A tunikát azóta kimostam gépben, 40 fokon, így újra a régi formáját vette fel. Előkerestem a régi kagylógombjaimat, és kiválasztottam három egyenetlen szélű, de elég vastag gombot. Maradék fonallal körbehorgoltam a hasítékot, és horgoltam hurkos gomblyukakat is a hasíték alsó felére. Ide felvarrtam a gombokat, így maradt egy kis hasíték, ami nekem nagyon tetszik, viszont már nem annyira kihívó a tunika nyakkivágása, és még emberek közé is merészkedhetek benne.
Most tartom a második próbaüzemet, a tunikában lengedezek ma itthon, aztán estére meglátom, megint kinyúlik-e a cucc. Van egy sejtésem, hogy ez lesz a vége, mert szerintem a test melegétől nyúlik meg ez a fonal. Akkor viszont menthetetlenül itthonka lesz belőle...

Szöszi nevű macskacápánk növöget, egyre erősebbet tud harapni, és terrorizálja Tituszt, aki csak a hálószobánkban, a szekrény tetején tud egy kis nyugalmat lelni, mert oda a kicsiny szörny még nem tud felugrani. Most is ott hesszel szegény csíkos jószág, Szöszi pedig a kanapén heverészik, és közben azon töri a fejét, ma kit nem harapott még meg...

Négy gyerek...

August

... három felnőtt és két macska, ennyien teljesen megtöltöttük a házat pár napig. Sütöttünk, főztünk, ettünk, kirándultunk, strandoltunk, hűsöltünk, áztunk, beszélgettünk, nevettünk, alkottunk, ajándékoztunk, ma pedig búcsúztunk. Majd májusban újra találkozunk...

Most csend van, és hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól, de valahogy mégis olyan üres minden. Hozzászoktam a nyüzsgéshez, az izgága, harsány és sokszor érthetetlen kamaszokhoz, a jövés-menéshez. Mostantól minden ugyanúgy megy majd, mint eddig, lesz itthon két gyerek, két felnőtt és két macska...

Szombat reggelre...

White tunic for early fall days... or for sleeping :)

... elkészültem a leginkább hálóingre emlékeztető tunikával, a szálakat a kempingben, a lakókocsi előtt üldögélve dolgoztam el. Amikor estefelé megérkezett a vihar a Balatonra, már fel is tudtam venni, ebben bámultam a partról a vízre lecsapó villámokat :)
A pamut- és viszkózszálakból álló fonalat még kb. 6 évvel ezelőtt vettem egy röltexes leárazáson, és ha jól emlékszem YarnArt Summer volt az azóta elkallódott papírszalagra írva. El is kezdtem horgolni belőle egy pólót, de nem tetszett, így félretettem. Később félig lebontottam, aztán megint valami sürgősebb dolgom akadt, míg végül pár hete bevillant egy tunika ötlete, és hogy lenne is hozzá fonalam, ha teljesen lebontanám azt az elfuserált pólót. Előkerestem, bontottam, rajzoltam, kötéspróbát kötöttem, kimostam, számolgattam, kötöttem (3,5 mm-es tűvel dolgoztam és 360 g fonalat használtam fel a tunikához), kimostam, fotóztam... és mivel nagyon tetszik, hát hordani is fogom :)

Szerintem jól néz ki kendőkkel és sálakkal is, úgyhogy kellemes kora őszi felső lehet belőle. A próbababa most is lötyög a méretemre készült tunikában, úgyhogy valamit sürgősen tennem kell ez ügyben. Vagy a babát hizlalom fel, vagy én adok le néhány kilót, hogy normálisan álljanak a holmik a képeken. Sajnos az előbbire nagyobb esélyem van...

Ez a látvány...

Szöszi today :)

... fogadott az előbb a nappaliban. Nem először hever Szöszi az aktuális kézimunkámon, valamiért imád fonalak közelében lenni. Ilyenkor mindig vigyorgok, hogy milyen sok igazság van a macska-gombolyag közhelyekben, aztán hirtelen elkezdek aggódni, hogy a következő mozdulattal nem kezd-e játszani a gombolyaggal, nem körmözi-e meg a kötést. Erre is volt már példa...
Most egy tunikát kötök bontott pamutfonalból. Hosszú ujja lesz, raglánkialakítású válla, és ezt is fent kezdtem a nyakkivágásnál. Már a csípőrésznél járok, úgyhogy ha nem jön közbe semmi (és Szöszi hirtelen felindulásból nem bontja le), akkor jövő héten el is tudok készülni a tunikával. Hamarosan jön a hűvösebb idő (ugye jön???), és akkor majd fel is tudom venni.
Most nézem, hogy Szöszinek kimondottan jól áll a fehér :)

Hamis pogácsa

Sweet and salty

Idegesítő alak vagyok, tudom. Szeretem a kicsit fura dolgokat, azokat, amik néhány percre kizökkentenek a mindennapokból. Vegyük például ezt a pogácsát. Illetve együk, mert akkor derül ki, hogy miért is nevezem hamis pogácsának. Hamis, mert csak pogácsának látszik, de nem az, ugyanis édes kalácstésztából szaggattam pogácsaszaggatóval és barna cukrot tettem a tetejére :)

A másik pogácsa igazi, hagyományos pogácsatésztából készült, de fekete sóval szórtam meg, hogy azért ezen is legyen mit nézni :)

Legyen szép hetetek és csak bátran játsszatok az étellel :)

Mostanában leginkább...

Watchdogcat :)

...csak elmosódott képeket lehet készíteni Szösziről, bár azzal kis ideig le tudom foglalni, ha hagyom, hogy marcangolja a kezemet. Karmolni ugyan nem karmol, viszont harap. Támad és harap. De a szeme szép kék :) Persze a nap nagy részében alszik, ha teheti, akkor rajtam...
A balatonszínű csíkos pulcsimmal elkészültem, most bluttyog a mosógépben. Ha megszáradt, el kell dolgozgatnom majd a szálakat, aztán már csak várnom kell a megfelelő sem hideg, sem meleg időjárásra, hogy felvehessem. A kimosott kötéspróba szerint nem fog összemenni, sem pedig kinyúlni, de a biztonság kedvéért készítettem róla képet...

Nekem egy kicsit jobban áll, mint a próbababának, mert... hogy is mondjam... jobban kitöltöm a pulóverben lévő teret :) Főleg mióta majd' minden nap sütök valami finomat a gyerekeknek, amiből nekem is feltétlenül ennem kell... néhány szelettel :)