Már az utolsó, igen hosszú köröket kötöm a poncsóm alján, jó lenne ma végezni is vele, de nem tudom, összejön-e, mert van egyéb tennivalóm is. A kötés maga elég unalmas már, de a színek kárpótolnak a monoton sima, sima, sima, sima, sima, sima... szemekért, ebben a vacak félhomályos időben szinte izzanak az avokádómaggal és nyírfakéreggel festett árnyalatok. Érzem, hogy az általuk adott energia hajt már csak, ha kevésbé élénk színeket választottam volna a poncsóhoz, most biztosan félretenném a kötést.
Minden színből hagytam egy-egy minigombócot, mert sajnáltam volna az utolsó centiig felhasználni őket. Gyűjtögetem ezeket a kis színgolyókat, és amikor már nagyon sok lesz, készítek belőlük valamit, ami nagyon színes és nagyon puha lesz és nagyon fogom szeretni :)
A puhaság, igen, ezt már többször akartam mondani, amikor festőset posztoltál, hogy a te fotóidon a házilag festett fonalak csodásan puhának tűnnek, ellentétben más sk festettekkel - ez mint múlik? Az alapanyagon?
VálaszTörlésEleve puha fonalat választok, nem bírom a bökdösődő fonalakat. Meg az is számít, hogy próbálok kíméletes lenni a fonalakkal, nem pácolom őket agyon. Persze van olyan festésem is, ami elvesztette a puhaságát, de eddig csak kettő :) Most olyan festést próbáltam néhányat, ahol nem kell forralni sem a festőlevet, vagy csak kicsit felmelegítem, vagy a Napra bízom a dolgot, a kertben dunsztolom a fonalat a festőlében, mint a kovászos uborkát :)
TörlésViharszín, körök, magok.. Ég és lüktet benned az élet, a felfedezni vágyás, a vetés és aratás..
VálaszTörlésIgen, jól érzed, erről majd írok valamikor :) A növényi festéssel a blogom neve is értelmet nyer újra...
TörlésHogy ennek.. milyen GYÖNYÖRŰ színei vannak..! Csodás lesz! :)
VálaszTörlésÉrdekesek a színei, az biztos. Félhomályban, borús időben izzanak a nemszürkék, napfényben egész pasztellesek. De szépek így is, úgy is :)
Törlés