Hagymahéjjal festettem...

Onion skin dyed silk scarf

... ezt a selyemkendőt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, vagyis majdnem úgy, mert én foltosra szerettem volna festeni, hogy sok árnyalatot is láthassak egymás mellett, szóval ezért nem az átszűrt hagymás lébe tettem a selymet, mint más rendes ember, hanem a hagymahéjak közé. Foltos is lett, ahogy vártam, a kendő színei ragyognak a napfényben. Imádom....

Legyen szép hétvégétek!

Maszat :)

Ki kellett próbálnom...

New shop, new yarn

... Árnika pamut csipkefonalát, egyszerűen nem bírtam magammal, amikor megláttam ezt a rengeteg színt, persze a fantáziám is azonnal beindult, és egy készülőfélben lévő kendőmet Árnika fonalából is elkezdtem horgolni. A fonal puha, engedelmes és egészen jól bírja a strapát. Csillogós szálat is fogtam a pamuthoz, ettől sokkal nyáriasabb, könnyedebb lesz az összhatás.

De a kendő színét rosszul választottam meg, azt hiszem, mert valaki azonnal szemet vetett rá... Hogy ki volt az? Szerintetek? Itt egy kis segítség, ha nem rémlene, ki rajong nálunk a türkizért :)

Igazi nyári színek...

Summer colours...

... anyukám kertjéből :)

... from my mother's garden :)

Ezt a pöttöm vadkacsát...

Little duck

Fotó: Misu

... a macska szájából szedtem ki ma délután (tényleg, ez nem vicc), eléggé megijedtünk mind, a macska, a kacsa és én is. A közelünkben van egy halastó, ott sok kacsa szokott úszkálni, valószínűleg onnan került a kertünkbe, de hogy hogyan, azt fel nem foghatom, mert repülni még nem tud ez a kiskacsa.
A macskás kalandot szerencsére egy karcolás nélkül megúszta, pedig alig tudtam kiimádkozni a cirmos szájából. A megszeppent jószágot egy dobozba tettük, adtunk neki vizet, és összehívtuk a haditanácsot, hogy mi legyen a kacsával. A gyerekek meg szerették volna tartani (szívem szerint én is), de nálunk nem lett volna biztonságban, ezért inkább elvittük a tóhoz, és elengedtük.

Először beúszott a part menti nádasba, kicsit pihegett, figyelt. Aztán nekiindult, és sebesen átúszott a túlpartra.

A kép bal oldalán, a második nádcsomó alatt látszik is a kis vadkacsánk. Remélem, megtalálta a családját :)

Az utolsó körök

Last rows

Már az utolsó, igen hosszú köröket kötöm a poncsóm alján, jó lenne ma végezni is vele, de nem tudom, összejön-e, mert van egyéb tennivalóm is. A kötés maga elég unalmas már, de a színek kárpótolnak a monoton sima, sima, sima, sima, sima, sima... szemekért, ebben a vacak félhomályos időben szinte izzanak az avokádómaggal és nyírfakéreggel festett árnyalatok. Érzem, hogy az általuk adott energia hajt már csak, ha kevésbé élénk színeket választottam volna a poncsóhoz, most biztosan félretenném a kötést.

Minden színből hagytam egy-egy minigombócot, mert sajnáltam volna az utolsó centiig felhasználni őket. Gyűjtögetem ezeket a kis színgolyókat, és amikor már nagyon sok lesz, készítek belőlük valamit, ami nagyon színes és nagyon puha lesz és nagyon fogom szeretni :)