2011. június 13., hétfő

Ez a bejegyzés...

This post...









































... reményeim szerint azt a boldogságot segít megőrizni, amit ezen a békés, veszekedésektől mentes, csendes reggelen éreztem. Egyre ritkább az ilyesmi, hiszen nőnek, erősödnek, önállósodnak, én pedig öregszem, morgósodom, zsörtölődősödöm (dömdödöm...). De most csak erre a csodás, nyugodt reggelre gondolok, amit a gyerekekkel töltöttem a kertben. Tévézaj nélkül, hangos szó nélkül, duzzogás nélkül, beszélgetve, horgolgatva, rajzolgatva. Már nagyon nagy szükségünk volt rá. Köszönöm :)

... will remind me later for this peaceful and lovely morning today with my children.

10 megjegyzés:

  1. de szép!én is erre vágyom!:)

    VálaszTörlés
  2. I looove this moment!
    great great pictures!

    have a nice day,
    elena

    VálaszTörlés
  3. Belinda, Mimi, kész csoda, de egész nap ilyen cukik voltak az ördögeim :)

    Elena, thank you for your kind words :) My whole day was sooo incredible lovely :)

    VálaszTörlés
  4. gyönyörűek! és valóban, süt a harmónia...

    VálaszTörlés
  5. Úgy kellenek az ilyen békés napok!!

    VálaszTörlés
  6. Köszi! Ezt a napot most elraktározom az emlékezetemben, hogy akkor is tudjak türelmesen mosolyogni, amikor épp az idegeimre mennek a gyerkőcök :)

    VálaszTörlés
  7. Szia Annás:)
    én a mai napig ezeket a pillanatokat tartom a legboldogítóbb perceknek, óráknak, időszakoknak, pedig már 14,5-16 évnél tartunk. És még vannak, még sok van és nagyon szeretem őket! A gyerekeidben is ugyanolyan emlékké válik ez, alapvető nyugalommá, mint benned. Aztán jönnek még az ördöngösebb percek, de tudsz miből meríteni... Szép nyári szünetet nektek!

    VálaszTörlés
  8. Ahogy mondják, így van ez jobb családoknál is.:)
    Nekem is kettő van, fiú, lány. És veszekednek is. És zsörtölődöm is. De nem adnám semmiért! Viszont, ha ez megnyugtat némileg, most úgy látod, hogy ez fokozódik, hidd el, majd lecseng. Az enyémek 20 és 15, tudom!

    VálaszTörlés
  9. Merci, Adél, sejtem én, hogy ez így normális, morogni, bosszankodni, rohanni, aztán időnként mintha megállna az idő és csak egymásra figyelünk. Bevallom, ritkák ezek a lassú és boldog órák, de legalább vannak. És erőt adnak. Szükségem is van rá :)

    VálaszTörlés