Vasárnap anyukámék hoztak egy tonna gyümölcsöt a kertjükből, onnan származnak a tegnap fotózott körték, szilvák, szőlők... A gyümölcsfákról apukám gondoskodik, amit azok ilyen mesés terméssel hálálnak meg.
Imádom a szilvát, színét, illatát, ízét... Amikor a kékeslila, szinte fekete gyümölcsöt kettébontom, előbukkan a mélysárga, mézédes húsa... Ha megsütöm, bíborszín levet ereszt és picit savanykássá válik... Csodás gyümölcs, az egyik nagy kedvencem!
A receptet Frances Mayes "Vigyük haza Toszkánát" című majdnem-szakácskönyvében találtam. Ott Nancy Silverton olasz szilváslepényeként szerepel. Némileg átköltöttem, mert kicsit kuszának találtam a leírását, és mandulám sem volt otthon. Tehát az "Annás olasz szilváslepénye" :))) a következőképpen készül:
Hozzávalók
Édes tészta:
- 25 dkg liszt
- 5 dkg kristálycukor
- 10 dkg hideg vaj
- 1 tojás sárgája
- 1 dl főzőtejszín
Töltelék:
- 1 kg szilva
- 1 tojás
- 3 dkg liszt
- 5 dkg vaj
- 1 csomag vaniliáscukor
- 1 kávéskanál mandulaeszencia
- 5 dkg darált mogyoró
- 1 dl főzőtejszín
A tészta elkészítéséhez morzsoljuk el a vajat a liszttel és a cukorral. Tegyük bele a tojás sárgáját és a tejszínt. A ragacsos masszát gyúrjuk addig, míg összeáll egy gombócba. Tegyük hűtőbe 2 órára.
Kapcsoljuk be a sütőt 150 C fokra. A lehűlt tésztát nyújtsuk ki és tegyük bele óvatosan a kivajazott, kilisztezett kerek tortaformába. Elég szakadós a tészta, kicsit macerás ez a rész...
A szilvákat válasszuk ketté és magozzuk ki.
A tojást a cukorral keverjük ki, tegyük bele a lisztet, a tejszínt, a mogyorót és a mandulaeszenciát.
A vajat a vaniliáscukorral melegítsük egy kis edényben, amíg a vaj barnulni kezd és dióillatú lesz.
Óvatosan, folyamatosan kevergetve öntsük a mogyorós masszához. A tölteléket simítsuk a tésztára. A szilvákat héjas felükkel lefelé virágszirom alakban tegyük a sütemény tetejére.
Addig süssük, amíg a tészta a széleken aranybarna nem lesz. Nálam ez másfél óra volt.
A kész szilváslepényt hagyjuk a tortaformában kihűlni, mert melegen még folyós a közepe és csak cafatokban fog kijönni a formából.
Jó étvágyat!
Inycsiklandozóan guszta-)
VálaszTörlésaz emailt megkaptam kedves Anna, hamarosna fel is kerül a kép, dolgozom rajta,
szép napot
Köszönöm Anna a kóstólót!! Az almásodra egyre kiváncsibb vagyok!
VálaszTörlésSzívesen, máskor is :)
VálaszTörlésAz almás is egészen biztosan terítékre kerül hamarosan...
ÚÚÚ, ezt ki kell próbálnom!
VálaszTörlésJó ez a könyv egyébként? Biztos olvastad a Napsütötte Toszkánát... ez mennyire illusztrálja azt? Szépek benne a fotók?
...ja és a második bejegyzéstől...bocs, de megindult a nyálelválasztásom :-P
VálaszTörlésSzia Feketeribizli! Olvastam bizony a Napsütötte Toszkánát! Ez a könyv is róluk szól, csak gyönyörű képekkel illusztrálva. És isteni receptekkel megtűzdelve. Anyukám is kipróbált már néhányat közülük és eddig nem panaszkodott rájuk :)
VálaszTörlésKár, hogy errefele se szilva, se tojás. De azért próbálkozunk:I
VálaszTörlésMegnéztem, hol van az az "errefele"... Hát, szerintem akad még pár dolog, ami épp nincs kéznél arrafelé egy szilváslepényhez :) Tetszik a blogotok, csodálatos helyeken jártok! Minden jót Nektek!
VálaszTörlés