Boldog Új Esztendőt!

Szilveszter napjának közeledtével egyre többször gondolunk arra, mit tartogat számunkra a következő év? Reménykedünk, hogy jobb lesz, mint amit a hátunk mögött hagyunk. De bizonyosat nem tudhatunk, zárva van előttünk jövő ajtaja. Talán jobb is ez így, mert a reménynek, a titoknak, a sejtésnek, a mesének is teret kell hagynunk. Nagyanyáink, dédanyáink idejében a ládák, szekrények, fiókok zárhatók voltak, ma szinte nem találni olyan új bútort, amihez kulcs tartozik. Túl nyitott világban élünk. A napi hírekből azt is megtudjuk, amire nem is vagyunk kíváncsiak, illetve amihez igazán semmi közünk. És rólunk is megtudhatnak szinte bármit. Jobb lenne egy ajtó az életünkön, amihez csak annak van kulcsa, akinek mi adjuk a kezébe. Cirádás kulcsok, míves zárak. Álmok, mesék a lehetségesről és a lehetetlenről. Jövőre talán jobb lesz. Bízzunk benne...
Nagyon boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!

Téli sportok

Legkedvesebb téli időtöltéseim közé tartozik a hosszútávú kötögetés. Megnyugtat a monoton mozdulatsor és közben tudok beszélgetni is. Úgy érzem, hasznosan múlatom az időt. Már a tervezés is jó móka: milyen fazont, milyen színeket, milyen mintát válasszak? Főleg a gyerekeknek készítek pulcsit, sálat, mellényt. Persze nekik is határozott véleményük van, kisfiam a kéket és a barnát szereti, de meleg étcsokiszín szeméhez a mohazöld is csodálatosan illik. Lányom a rózsaszín-pink-lila bűvöletében él, ami jól is áll neki szőke hajához, kék szeméhez. De azért nem adom fel, türkiz, szürke és farmerkék is szerepel a ruhatárában.
Egyszóval elő a fonalakkal, csattogjanak a kötőtűk, éljen az alkotás öröme! Vigyázz, kész, rajt!

Zúzmarás gondolatok

Azt hiszem, ma megérkezett az igazi tél. Délelőtt tízkor mínusz 8 fokot mutatott a hőmérő és még mindent kristályos zúzmara borított. Nekem tetszik, feltéve, hogy 5 percnél többet nem kell a szabadban töltenem. Hófehér jéggé fagyott pára az életteli zöld leveleken. A tél az ellentétek világa. Kint a hideg, fakó fények, bent a meleg beburkolózás, összebújás. Kint a valóság feketén-fehéren (szürkén-kéken?), bent a mesék, álmok vörösen, barnán, tűzfényben. Álmodni jó, felidézni az elmúlt év történeteit, ami szép volt, ami összetart bennünket, és találgatni, hogy milyen szebb holnap vár ránk. Új kalandok ígérete vesz körül minket. De még nem mozdulunk. Várunk és álmodunk. Mint a mag a fagyott földben.

Karácsony után

Tegnap sétáltunk a közeli tónál. A nap aranyosan ragyogóra festette a nádast, a látvány mégis tisztán hideg maradt. Józan, puritán. Felfrissített a karácsony csillogása, "szobamelege" után. Másfél óra gyaloglás a tó körül mínusz 2 fokban, rácsodálkozva a színekre, fényekre, a jég csillogására. A csendre.
Jó volt...

Első bejegyzés

Kicsit izgulok, vajon menni fog ez nekem? Hajdanán szorgos naplóíró voltam, de már az idejét sem tudom, mikor jegyeztem le utoljára (kizárólag magamnak) élményeimet, gondolataimat. Pár hónapja jutott eszembe először, hogy dekorációs ötleteimet, lakberendezési tanácsaimat, kiskertemben szerzett tapasztalataimat képekben, rövid leírásokban rögzítsem. Semmiképp ne naplóra számítsatok, inkább valamiféle ötlettárra, hangulatok játékára, színekre, ízekre, valami egyszerűen kedvesre. Remélem, sikerül.