Titusz...

Weekend

... szemrehányó tekintettel figyelte, ahogy a félkész horgolmányomat fotózom, szerinte bőven elég lett volna egy kép, aztán abba is lehetett volna hagyni a kattintgatást, mert nem illik az ebéd után szunyókáló macskákat ilyesmivel megzavarni.

Pedig szükség volt több képre is, hogy legyen miből választanom, mert ez a korallszín olyan nehezen fotózható, és azt hiszem, megérte Titusz rosszallását magamra vonnom, mert végül sikerült is egy egész hangulatos fotót készítenem.

A rózsák a szülinapi csokromból maradtak, nincs szívem kidobni őket, mert valami eszméletlen szép színűre száradtak, szóval most egy ideig itt fognak porosodni az asztalon, amolyan semmire sem jó romantikus fotókellékként :)

Éledezik a kertem...

The first crocus :)

... igaz, ez a kis krókusz még csak az első és egyetlen ebben a pillanatban, de akkor is a tavasz ígérete, ha holnap netán újra hó esne.
Ma dél körül vastag mellénybe bújtam, meleg gyapjúsálat tekertem a nyakam köré és kiültem a kertbe horgolni :) Igaz, hogy alig egy óra múlva már fázni kezdtem kutyául, de annyira jó volt hallgatni a madarakat és élvezni a napsütést... Most pedig forró kakaóval kúrálom magam, nehogy beteg legyek. Kizárólag megelőzési célzattal :)

Legyen szép hétvégétek!

Romantikusabb...

Safflower dyed silk shawl

... színű nem is lehetne a sáfrányos szeklicével festett selyemkendő, pont, ahogy a mai naphoz illik :)

Tegnap délelőtt fura érzés kerített hatalmába, nem találtam a helyem, aztán rájöttem, hogy fonalat és selyemkendőt szeretnék festeni, mert már rég kotyvasztottam. Egy éve vásároltam 10 dkg sáfrányos szeklicét, ideje volt felhasználni. Levettem a polcról Kemendi Ági könyvét, és nekiláttam az egész napos maceratúrának. Sárga színt kinyerni a szeklicéből gyerekjáték, de a rózsaszínhez nehéz hozzáférkőzni. Sebaj, estére elkészült a kendő, a radiátoron száradtak a bambuszfonalak, és még maradt annyi időm, hogy eltüntessem a boszorkánykodásom nyomait. Nagyjából...

Legyen szép hétvégétek!

Február van...

It's February

... új hónap, új kihívások, új színek. Ezek például, itt a tálban, - a megnyugtató homokszín, a szívemhez valamiért közel álló szürkésbarna és mellettük a mély petrolkék - nem is nagyon szeretem letenni a kötést, annyira el tudok merülni ezekben az árnyalatokban.
Az újévi fogadalmamat januárban teljesítettem, bár nem pont úgy, ahogy eredetileg terveztem, de végül sikerült, és ez a lényeg, mert bosszantott volna, ha rögtön az első hónapban kudarcot vallok. Új projektnek ott volt a tüzes színű fonalakból horgolt nyakmelegítőm, ami az év első napjaiban készült, és amit másnap egy kisebb változat követett, amit a lányomnak horgoltam. Régebben elkezdett és végre befejezett holmi a káposztás pulcsi lett, amit nagy merészen mosógépben kimostam azóta. A színei változtak kicsit, kevésbé kékek a kékek, inkább a zöldesszürke a domináns most, de így még jobban tetszik.
Azt, hogy februárban sikerül-e a fogadalmamat betartanom, még nem tudom, de igyekszem. Valószínűleg nem ezt a holmit fogom befejezni, amit a képen láttok, hanem előveszek egy több, mint egy éve elkezdett pulcsit, aminek az egyik ujját kell már csak befejeznem, nem is tudom, miért vártam eddig vele. Az újonnan kezdett holmi pedig egy babatakaró lesz, mert azt olyan jó horgolni :)